- Miért sportolsz? - kérdezte Laci mester.
- Mert nagyon szeretem, az életem része.
Bár a mester elfogadta válaszomat, a vizsga után odajött hozzám és ezt mondta:
- Jó volt a válasz és örülök, hogy ezt mondtad, de a legjobb ez lett volna: mert egészséges.
Elgondolkodtam ezen. Ha azért csinálnám, mert egészséges, már nagyon rég nem sportolnék szerintem semmit de biztosan nem taekwon-doznék. Amióta sportolok, műtötték a könyököm, és a térdemet is kellene. El volt törve a lábam, többször a kezem: a sport miatt. Minden verseny előtt és utána beteg vagyok. Szerintem ez sok minden csak nem egészséges. Már rég abba kellett volna hagynom, bár most is megtehetném, de nagyon szeretem. El sem tudom képzelni, hogy nélküle éljek. Többet jelent, mint bármi más, legyen szó az egészségemről, vagy akár a barátaimról. Nagyon-nagyon szeretem. Bár ronccsá tesz, de ha nem edzek, akkor nagyon hiányzik.
Kegyetlen a sport, mert ha az ember megszereti, már nincs visszaút. Nem tudom, hogy melyik a jobb: ha az ember olyan lesz 30 éves korában, mint egy 90 éves, vagy nem sportolok és túlsúllyal végzem, de lehet, hogy nem fáj semmim. Nem hiszem, hogy itt az a tét, ki meddig él. Mert a túlsúlyos emberek is élhetnek ugyanaddig, sőt még talán tovább is, mint egy kimerült, túlhajtott, rokkant sportoló.
A sport jó egy bizonyos szintig, de ha ezen átlépünk, akkor visszaüt, mert nem lehet elszakadni tőle. Egy koreai mester szólt így: a hegymászóknak a Mount Everest a céljuk, hogy azt megmásszák. Ha egy hegymászó felmegy a csúcsig, de pár méterrel a célja előtt megáll, megnézi azt, és onnan vissza fordul, akkor semmivel sem jobb annál aki meg sem próbálta megmászni a hegyet.
A sportban mindig jelentkeznek újabb és újabb célok, amiket el kell érni. Ezért nem engedi magát, nem lehet abbahagyni!!