Néha szidott minket, hogy jók legyünk,
De szívében mindenki tisztelte,
És most fájdalom van a szívekbe’
Könnyes szemünk elé tesszük kezünk.

Egyedül és magányosan elment.
Csak a tettei maradtak bennünk.
De mindörökké itt lesz velünk.
Imára illeszkednek a kezek.

Nem csak mi, az ég is csak siratja.
Már a föld is csak remegve zokog.
Ezernyi érzés, mi lelkünkben mozog.
Sírok, de kezem csak ezt írhatja.