A 11. évfolyamosok közül már sokan teljesítették az 50 órás közösségi szolgálatot, amely a nemzeti köznevelésről szóló törvény szerint az érettségi bizonyítvány kiadásának feltétele. Közösségi munkáról -- a tanulók beszámolója alapján is – elmondhatjuk, hogy fejleszti a szociális érzékenységet, a kreativitást, a felelősségvállalást, gyarapítja ismereteiket a világról, sőt olykor szórakoztat is. Amikor a 11. D-sekkel beszélgettem erről a témáról, elmondták, hogy többen segítettek óvodában; volt, aki idősekkel foglalkozott; volt, aki könyvtárban dolgozott, vagy éppen a strandon végzett kisebb-nagyobb hasznos munkát. Varga Imre (11. D) a Bihari Madárvárta Látogatóközpontban segítette az ott folyó munkát.
Július elsejétől egészen szeptember első hetéig látható volt Sági Zoltánnak, iskolánk egyik nagyon tehetséges tanulójának a kiállítása a Csabagyöngye Kulturális Központ emeleti folyosóján.
Nemrégiben emlékezhettünk meg az első állandó magyarországi Duna híd alapkőletételének 172. évfordulójáról. Az Lánchíd pesti pillérének alapkövét József nádor rakta le az ország előkelőségeinek jelenlétében 1842. augusztus 24-én.
Mindig nagy öröm az iskolának, ha egy régi diákja tér vissza falai közé. Mindig nagy öröm egy fiatal, a tanárnak, ha munkahelyén - esetünkben a Vízműben - egy régi jó barátot köszönthet ismerősként.
Tankönyvosztáskor szólt nekem Csák Bence 10. E osztályos tanuló, hogy szeptember második hetében nem lesz itt az iskolában. Akkor még nem is gondolkodtam azon, hogy vajon milyen programja lesz. Mikor megpillantottam szeptember 15-én, hétfőn lebarnult arcát, mégis feltettem neki kíváncsiskodó kérdésem. Bence, hol jártál?
Iskolánk diákjaitól nem idegen :) az idegen nyelvi vetélkedőkön való részvétel. Gondoljunk csak vissza a tavalyi nagy sikerű Juvenes Translatores elnevezésű fordítási versenyre, vagy az Országh László szótáríró nevét idéző Országh-os szótárversenyre. A következőkben egy újabb játékra invitálom a merész, vállalkozó kedvű vízműsöket.
A nyár még szinte itt van, az emlékek frissek; jó őket, s a kitartó álmokat együtt felidézni. Régi vágyam volt, hogy eljussak a csodákban bővelkedő Olaszországba. Sok-sok természeti szépség, építészeti remek vonzza oda az embert. Sorrento egy igazán patinás üdülőhely Nápolytól nem messze. Itt tölthettem hat feledhetetlen napot. Színes házak emelkednek a kéken ragyogó tenger fölé. A városból könnyen elérhető Capri szigete. A félórás hajóút után gyönyörű látvány tárul a turista szeme elé. Fehér házacskák lapulnak meg a méltóságteljes sziklacsúcsok között. Sikló visz föl a hegyre, ahonnan pazar a kilátás a tengerre.
Bárhogyan is nevezik az iskolát, egy biztos: szeptemberben már mindenhol becsengettek.
Felkaptam a fejemet, amikor a tévében a híres, 189. balatonfüredi Anna-bálon a szépségkirálynő jelöltek bevonulását közvetítették. A lányok gyönyörű estélyi ruhában az öltönyös párjukba karolva sétáltak a zsűri és a szavazó közönség előtt. Egyszer csak ismerős arcot véltem felfedezni a fiúk között: Lehet, hogy ő az? Nem, az nem létezik. De bizony, ő volt: Csete Márk (14. Df) és az ő szépséges kedvese Gyuláról. Rögtön éreztem: ezt meg kell írnom.