Minden ember életében eljönnek azok a pillanatok, amikor megváltozik körülötte a világ. Mondhatnánk azt, hogy a szalagavató az én életemben ezen sorsfordító események közé tartozik. Eleinte kételkedtem ennek jelentőségében, hiszen ez a kis kék szalag számomra nem jelentett sokat. Enélkül is tudtam, hogy vízműs vagyok, nem volt szükségem bizonyítékra.
Ennek ellenére, a 12. év elején az első osztályfőnöki órákon már szóba is került ez az esemény.
Iskolánk hagyományai közé sorolhatjuk a különféle versenyek szervezését. Ezek közül legrégebbi a Szellemi Csűrcsavar. A több fordulóból álló levelezős játék 2000-ben indult útjára. Ennek keretében az általános iskolák felső tagozatos diákjai sokféle műveltségi területen tehették próbára tudásukat, gyűjthettek új ismereteket.
Tegnap, 2013. február 22-én a békéscsabai Városi Sportcsarnokban megtartottuk az idei szalagavató ünnepségünket. Virág Enikő (11. Dg) búcsúztató szavait Török Árpád igazgató úr beszéde követte. Az ünnepeltek, a tizenkettedikesek nevében Szatmári Péter (12. B) szólt hozzánk szívmelengető, derűs gondolatokkal. A szalagtűzés ünnepélyes percei alatt a szülők büszkén tekintettek fiukra-lányukra, miközben a kivetített gyermekkori fényképek mosolyt csaltak arcukra. Az este hátra levő részében először a vállalkozó kedvű érettségizők színvonalas keringőt mutattak be. A szalagavató ünnepély az osztályok saját vidám táncos produkcióinak előadásával ért véget.
Bővebb anyaggal a következő frissítés alkalmával jelentkezünk.
Mondd, hogy π!
Szerda negyed három. Néhány vízműs, ahelyett, hogy úton lenne már hazafelé, a 31-es terem felé tart. Útközben még egy kávé az automatából, hosszú lesz még az elkövetkező másfél óra.
Ők a tizenegyedikes emelt matekos csapat. Szeptember óta kitartanak, mármint a jobbak. A kevésbé elszántak már bedobták a törölközőt. A gárda nagy részét a 11. B-sek alkotják. Rajtuk kívül a 11. E osztály egy képviselője és egy leányzó a Keményből színesíti a gárdát.
Nagy a sürgés-forgás a 12. A életében. Pénteken szalagavató, így mind a négy osztály beindult. Már ősszel elkezdődtek az előkészületek. Hagyományaikhoz híven minden végzős meglepi a nagyérdeműt egy táncbemutatóval. Mindenki ritmusra mozog, még az is, aki ezt sosem tette. Ez olyan, mint egy beavatás, a felnőtté válás egyik próbája. A másik (valakinek életében először) az öltöny, kosztüm viselése.
Régi szokás, hogy ünnepek közeledtével köszöntjük egymást. Ha nyomatékot is akarunk adni a dolognak, akkor elbaktatunk a postára, veszünk egy (tucat) képeslapot és elküldjük - rajta jókívánságainkkal.
Az első igazgatói évem akkor volt, amikor mai kilencedikeseink születtek. Decemberben azzal szembesültem, hogy a hagyományos módszerrel nem megyünk sokra.
2013. február 14-én harmadik alkalommal rendezte meg iskolánk diákönkormányzata a már hagyománnyá vált Retró napot. A nagyszünetben a régi időket idéző ruhába bújt diákok gyülekeztek az aulában, akik az iskola rádiósai által kevert zenékre táncra is perdültek. A rendezvény műsorvezetője, háziasszonya, Váczi Vivien 14. Df osztályos tanuló köszöntötte a jelmezes és nem jelmezes, ám annál jobb kedvű diákokat.
Nem az üvegház, hanem az üveges terem, a 40-es. (Rossz, aki rosszra gondol.) Az átváltozás még az első félévben történt. Néhány hét elteltével kijelenthető, hogy a tapasztalatok jók.
Az üvegesben többnyire én tartok csoportbontásban angolórákat, ezért kértem, hogy a célnak jobban megfelelve rendezzük be az apró termet. Az asztalokat U-alakzatban rendezhettük el a táblával szemben. Ez sokat segít abban, hogy az angol szóbeli feladatokat párban is gyakorolhassák, de a jobb és bal oldalon ülő diákokkal egyaránt.
A város ifjúsági és kulturális programjain mindig feltűnik egy - a vízműs diákok számára ismerős - arc: White Anikó tanárnő, aki önkéntesként vesz részt ezeken a rendezvényeken. Neki tettem fel néhány kérdést közösségi munkájával kapcsolatban.
- Honnan is jön ez a késztetés?
- Az emberek alapvetően közösségekben élnek, így amikor Békéscsabára költöztünk, az óvoda és iskola közössége segített, hogy beilleszkedjünk a város életébe, hiszen nekem és lányomnak nincsenek itt gyökereink. Számunkra akkoriban a legfontosabb a Békés Megyei Könyvtárban működő gyerekkönyvtár volt, ahol a hétvégéinket töltöttük és részt vettünk a különböző programokon. Itt jött létre a Zöld Csütörtök Természetvédő Társaság, majd hivatalosan egyesület, amelynek kezdetben elnöke is voltam. Szeretünk kirándulni és a szervezési képességeimet itt tudtam hasznosítani. Talán ez volt az első lépcsőfok a beilleszkedésbe, amely több mint 10 éve tart.
Az első szülői értekezlet előtt egy kis izgatottság fogott el, bár nem először voltam ilyen eseményen. Eddig azonban a szülők között, a padban ülve vettem azon részt, most meg nekem kellett a szülői értekezletet megtartani. A találkozót igyekeztem megtervezni, tudtam, hogy a szülői értekezletre is készülni kell. Talán még jobban is mint az órákra. Itt számtalan kérdés vár rám, és azokra a legkorrektebb választ kell adni. Azt is tudtam, hogy a hosszú szülői értekezletek sem jók, de a túl rövidek sem.