Június 15-én, szombaton gyönyörű idő volt. A napsütésben a Vízmű udvarán tanulók sokasága sorakozott fel, várva a tanév befejezését.
A vakációt köszöntő vers után az igazgató úr a beszédében emlékeztetett arra, hogy a tanévzárón nemcsak ünnepélyesen pontot teszünk egy időszak végére, hanem egyben számvetést is készítünk. Megünnepeljük mindazt, amit meg tudtunk valósítani az elmúlt tíz hónap során.
Tizenkettedik évfolyamos tanulóink túl vannak az érettségi vizsga írásbeli részén, hétfőn elkezdődnek a szóbelik. Sokan gondolják úgy, hogy ez a rész már nem olyan nehéz, mivel szóban, élő beszédben könnyebb javítani, a kérdező tanár hajlamosabb lehet elsiklani az apróbb hibák felett, ugyanő – ha úgy akarja - rávezető, segítő kérdéseket tehet fel…
…leírok egy kedves történetet. A napokban éppen órára indultam, amikor vendégem érkezett. Egykori tanítványom keresett fel, akiről már régóta nem hallottam. Azt mondta, hogy „dicsekedni" jött, és boldogan húzta elő táskájából a frissen megszerzett nyelvvizsga-bizonyítványát. Bevallom, nagyon meglepődtem, hiszen diákként eléggé hanyagolta a német tanulását.
