Július elsejétől egészen szeptember első hetéig látható volt Sági Zoltánnak, iskolánk egyik nagyon tehetséges tanulójának a kiállítása a Csabagyöngye Kulturális Központ emeleti folyosóján.
Zoli nagy fejlődésen ment keresztül. Geometrikus absztraktokat készít alkoholos filc segítségével. Ihletői alapvetően a természet formái. Az előző tanévben kristálykreációit láthatták iskolatársai. Közben tovább folytatta az alkotást, különböző pókhálóformákat rajzolt. Már nemcsak a formával és annak látványos felosztásával törődött, hanem a vonalakkal is elkezdett foglalkozni.
Szeptember első napjaiban természetesen a nyári élményektől hangos az iskola az órák közötti szünetekben. Mindenki megosztja társaival, tanáraival, hogy mi is történt vele az elmúlt két és fél hónapban. Egy ilyen beszélgetés során tudtam meg, hogy Tóth Szilvia 11. E osztályos tanuló a nyár folyamán szakmai kiránduláson vett részt a Dunán. A következőket mesélte a Csepel-szigeti lány:
Mindig nagy öröm az iskolának, ha egy régi diákja tér vissza falai közé. Mindig nagy öröm egy fiatal, a tanárnak, ha munkahelyén - esetünkben a Vízműben - egy régi jó barátot köszönthet ismerősként.
Szeptember elseje 9 óra. Évnyitó. Állok kezemben az osztálynévsorral, és várom, hogy a papíron lévő nevekhez arcok társuljanak. Kíváncsian nézem a még rendezetlenül álldogáló új diákokat. Vajon ki lesz az „enyém”. Persze Ők még izgatottabban várják az osztályfőnököt, és az új osztálytársakat. 
Azzal búcsúztunk júniusban, hogy az ősz első napján újra találkozunk. Akkor már mindenki a nyár, a kalandok, a pihenés, az utazás lázában égett. Mégis volt a tanévzáróban egy emelkedett, méltóságteljes hangulat; kiderültek az eredmények, elismertük és megtapsoltuk a legjobbakat.
A nyár még szinte itt van, az emlékek frissek; jó őket, s a kitartó álmokat együtt felidézni. Régi vágyam volt, hogy eljussak a csodákban bővelkedő Olaszországba. Sok-sok természeti szépség, építészeti remek vonzza oda az embert. Sorrento egy igazán patinás üdülőhely Nápolytól nem messze. Itt tölthettem hat feledhetetlen napot. Színes házak emelkednek a kéken ragyogó tenger fölé. A városból könnyen elérhető Capri szigete. A félórás hajóút után gyönyörű látvány tárul a turista szeme elé. Fehér házacskák lapulnak meg a méltóságteljes sziklacsúcsok között. Sikló visz föl a hegyre, ahonnan pazar a kilátás a tengerre.
A Vízmű veteránjai gyülekeztek szombaton délelőtt a Deák utcában. Az 1950-ben indult iskola alapító évfolyamának tagjai adtak randevút egymásnak abból az alkalomból, hogy idén ünneplik végzésük hatvanadik évfordulóját.
Felkaptam a fejemet, amikor a tévében a híres, 189. balatonfüredi Anna-bálon a szépségkirálynő jelöltek bevonulását közvetítették. A lányok gyönyörű estélyi ruhában az öltönyös párjukba karolva sétáltak a zsűri és a szavazó közönség előtt. Egyszer csak ismerős arcot véltem felfedezni a fiúk között: Lehet, hogy ő az? Nem, az nem létezik. De bizony, ő volt: Csete Márk (14. Df) és az ő szépséges kedvese Gyuláról. Rögtön éreztem: ezt meg kell írnom.
Július, augusztus. Mindössze két hónap neve, mégis többet mond ennél, hiszen két olyan hónapról van szó, amelyek egymást követik ugyan, a nyarat jelentik, mégis, ellentétes tartalmúak. Egyik, a július még a teljes pihenést üzeni, és mondhatnánk, hogy még az augusztus is a vakációé. Igen, azé, látszólag. Hiszen a termek üresek, egyszerre nyitva mindnek az ajtaja. Ez szorgalmi időszakban nem fordul elő a délelőttök folyamán.