A ballagást ünnepi ebéd követte, családi körben. Jó volt a figyelem középpontjában lenni, de egy idő után kezdett már a dolog terhes lenni. Ünneprontás lett volna bármit is arról mondani, ami egyre erősebben foglalkoztatta. Nem is szólt egy szót sem, csak mosolygott, amikor dicsérték, vázolták fényes jövőjét. Hagyta, hogy bort töltsenek neki, de a második pohár már érintetlen maradt.
Aztán végül mindenki hazament, érezte, hogy dolga van; de hagyta, hogy kitisztuljon a feje. Este aztán elővette a magyar füzetét, lapozgatta. Ezt fogom tudni, ezt még átnézem, ez úgyse lesz. Vagy mégis? Hátha. Kereste a témát a könyvben is, de a kérdést végül elnapolta. A matek is izgatta, elővette, de a zsúfolt nap után fáradt volt, lepihent.

Sok diák számára már ezek az elnevezések is nehézséget okoznának, de nem a „Professzor”-nak, azaz Hadobás Janinak a 12. B-ből. Neki a matematika és a fizika olyan, mint másnak a Facebook; nincs nap, hogy ne használná, nincs óra, hogy ne jutna eszébe.


A matematikából megrendezett próbaérettségi egyben a végzős diákok háziversenye is volt. A versenyen jól teljesítők legjobbjai könyvjutalomban részesültek.