Vendégünk volt Sipiczky Frigyes tanár úr

Frici bácsi életének fontos helyszíne volt Hamburg, Budapest és Békéscsaba. Mesélne ezekről a városokról?

Hamburgban születtem 1929-ben, majd a háborús helyzet hatására 1942-ben szüleimmel és testvéremmel hazatelepültünk Békéscsabára. A német reáliskola után a helyi gimnáziumban folytattam tanulmányaimat. A legnagyobb problémát kezdetben az okozta, hogy nem tudtam magyarul, de a nyelv elsajátítása után dicsérettel végeztem el a gimnáziumot. Itt ébredt bennem vonzalom a természettudományok iránt.

Édesapám kívánságára a Budapesti Műszaki Egyetem Építész karára iratkoztam be, ahol 1954-ben végeztem. 2004-ben ugyanitt vehettem át az aranyoklevelet. Mi még a régi professzori gárdától tanulhattunk. Ma is büszke vagyok a néhai professzoromtól kapott jutalomkönyvekre. Német nyelvtudásomnak hasznát vettem az idegen nyelvű szakirodalom tanulmányozásánál, fordításánál.

Ünnep volt ma a Vízműben, a forró nyári napok után a tanévnyitó ünnepélyen találkoztak ismét az egymást rég nem látott iskolatársak. Már jóval a 9 órai kezdés előtt megtelt az aula és az udvar vidám, mosolygós tinikkel. Nem volt nehéz felismerni a gólyákat, az ő arcukon látható volt némi izgalom, az elkövetkezendő ismeretlen napokat fürkésző zavart mosoly. Aztán Timár Tamás tanár úr rendezte a sorokat, és megkezdődött a hivatalos rész.

A békéscsabai diákság tudja, hogy ha eljön az ősz, akkor eljön a Garabonciás Napok ideje. Csizmadia Szonja már kilencedikes korában tudta, hogy majdan harcolni szeretne a diákpolgármesteri címért. Megnyerte az iskolai megmérettetést, és meggyőzte a tanári kart, hogy méltó módon fogja képviselni a vízműsöket. Lássuk az események krónikáját.

Június utolsó napjaiban, a szakmai és érettségi vizsgák végeztével az embert szomorúság tölti el. Végzős diákjaink kirepülnek, mert a tanulmányi követelmények teljesítése után máshol más feladatok várnak rájuk. Az itt töltött négy (többnyire öt) év alatt egy nagy család tagjai lettek, a napi kapcsolat most megszűnik velük, de ez az élet rendje. A beiratkozás napján azonban a szomorúságot öröm váltja fel. Itt a következő évfolyam, idővel őket is úgy fogjuk szeretni, mint a most távozókat.

Csütörtökön megtartotta idei első nyílt napját a Vásárhelyi Pál Szakközépiskola és Kollégium. Mind a vendégek, mind a vendéglátók nagy várakozással tekintettek a rendezvény elé. A nagyszámú érdeklődő jelenléte igazolta, hogy a Dél-Alföldön a Vízmű még mindig a legvonzóbb középiskolák egyike. Ezt megerősíti az is, hogy a vendégek jelentős része a megye határain túlról érkezett.

Iskolánk első végzős évfolyama 1954-ben érettségizett. Azóta sok idő eltelt, és az érettségire vonatkozó szabályok is sokat változtak. A legjelentősebb átalakulás 2005-ben történt, amikor bevezették a kétszintű érettségit. Lehetőség van arra is, hogy az érettségi bizonyítvány megszerzése előtt, illetve ezt követően is vizsgázzanak a jelöltek egyes tantárgyakból. Tehát az érettségi vizsga már nem egyszeri és megismételhetetlen.

Lassan bekerülnek az elektronikus naplóba az első érdemjegyek és elkészülnek a témazáró dolgozatok feladatai is. Igyekezzetek szorgalmasan tanulni, hogy a Dinában csak a 4-esre, 5-ösre kelljen kattintani!
Kedvcsinálóként visszaidézzük és közzétesszük az elmúlt tanév legjobb tanulóinak nevét.
Gratulálunk teljesítményükhöz és reméljük, hogy félévkor további nevekkel bővül a lista.

OTJ

Június 16-án szombaton izgatottan vártuk már azt a mondatot, hogy a „2011-2012-es tanévet lezárom!”. El is hangzott. Mindenki arcán mosoly ragyogott! Itt a nyár! A 10. A-nak viszont ez most egy kicsit többet jelentett, az erdélyi kirándulás kezdetét. Végre eljött az idő.

Hosszú volt az út, a Királyhágó után végül áttörtek buszaink a vadregényes szurdokon, és megérkeztünk a Jád-patak völgyébe. Gyönyörű hegyek, patak és a Lesu-tó fogadott minket. A völgyben rengeteg kedvesen integető és quadon száguldozó őslakossal találkoztunk.

Ilyenkor szeptember elején a diákok többsége azt mondja: kár, hogy vége a nyárnak, sajnos kezdődik az iskola. De közben azt gondolja: unalmas egész nap a képernyőt bámulni, a Balaton vize már úgyis hideg és különben sem kellemes esőben a parkban sétálni.

Valljuk be, mert így is van: jó újra találkozni az osztálytársakkal és megbeszélni a nyári élményeket, öröm beszámolni a tanároknak a munkahelyi tapasztalatokról, utazásokról.

Éppen elrajtolt a Békéscsaba – Arad – Békéscsaba szupermaratoni futóverseny, mikor nekiláttam cikkem írásának. Az indulók között ott volt Botos Zsolt 11. B osztályos tanulónk is, akit szeretnék nektek bemutatni.