Készült: 2017. szeptember 05.

Bevallom, tavaly az évnyitó napján nagyon izgatott voltam, hiszen újra kilencedikes osztályfőnök lettem. Kíváncsi voltam, milyenek lesznek a diákjaim, miket kérdeznek majd, és tudok-e majd mindenre felelni és reméltem, hogy nem felejtek el majd semmilyen fontos információt átadni.

Az idén már kicsit egyszerűbb volt, hiszen tizedikesek lettek, de azért várakozással telve léptem szeptember 1-jén az udvarra, ahol a 10. E osztályosaim is gyülekeztek. Örömmel láttam, hogy mindannyian eljöttek és frissen, kipihenten néznek szembe az új tanév kihívásaival. 

Az ünnepséget nyitó Himnusz után Annus Roland 10. A osztályos tanuló Varró Dániel Beszeptemberült című versét szavalta el. 

A tanévet Schnider György igazgató úr nyitotta meg, aki köszöntötte a régi és új diákokat, szüleiket és kollégáit. Reményét fejezte ki, hogy a vízműs diákok, tanárok és szülők együttműködve, egymást segítve dolgoznak majd a sikerekért az idén is. Bemutatta a gólyák osztályfőnökeit is: Benke Mária, Endrődi Mónika és Szépné Fejér Dina tanárnőket és Dávid István tanár urat.

Majd Farkas Anna, 11. D osztályos tanuló ismertette a kilencedikes osztályok tanulóinak névsorát.

Az ünnepség után még bő fél órájuk volt a vízműsöknek arra, hogy nyári élményeiket megosszák egymással, majd 10 órakor becsengettek, elkezdődtek a tanév első osztályfőnöki órái….

Fotók: Somogyi Zsolt

Készült: 2017. június 09.

Igen, ez lehetséges! Bár még tart a tanév a 9-11. évfolyamos diákok számára, megkezdődött a vizsgaidőszak is: a 12.-esek már az érettségire készülnek, a 14.-esek pedig megkezdték az írásbeli illetve gyakorlati vizsgarészek után a szóbeli technikusi vizsgákat is. Valójában azonban az utóbbiak közül nem kell mindenkinek tanulással töltenie ezt az időszakot! Vannak, akik mentesülnek a vizsgák alól. Persze, ők kemény munkával érték ezt el. Hogy hogyan? Mint arról korábban már beszámoltunk, nagy sikerrel vettek részt a technikusi évfolyam tanulói az Országos Szakmai Tanulmányi Versenyeken, aminek eredményeképpen többen vizsga nélkül megkapják a technikusi oklevelet. Köztük van Rajnavölgyi Gergő is, aki a közlekedésépítő versenyen ért el országos első helyezést, őt kérdeztük a versenyről.

1. Milyen indíttatásból választottad az útépítő szakot a középiskolába való jelentkezéskor?

Még általános iskolában egy bemutatón ismerkedtem meg a Vízművel, nyílt napon is voltam, és valamiért ez a szakma fogta meg az érdeklődésem a legjobban. Azelőtt nem volt kötődésem hozzá.

2. Mutasd be a szakmádat, mit jelent útépítőnek lenni? Mit szeretsz benne a legjobban?

Az útépítők feladata a biztonságos közlekedésre alkalmas utak, műtárgyak és egyéb létesítmények megtervezése, kivitelezése, fenntartása. Ezek a munkafolyamatok nagy precizitást és odafigyelést igényelnek. Sok a számítási és mérési feladat, amelyek eleinte nem igazán tetszettek, de fokozatosan kezdtem megkedvelni őket.  

3. Mesélj a versenyről! Milyen feladatokat kellett megoldani?

Pesten írtuk meg a vizsga írásbeli részét. Ez nagyrészt elméleti kérdésekből és számítási feladatokból állt. A 71%-os eredményt elérő versenyzők továbbjutottak a döntőbe, amelyet Kecskeméten rendeztek. Itt egy szóbeli felelet és két gyakorlati rész várt ránk. Az osztálytársaim közül többen is indultak a versenyen, mindannyian döntősök lettek.

4. Mit jelent számodra az első helyezés?

Az eredményemnek köszönhetően felmentést kaptam az összes technikusi vizsgarész alól, tehát az év végén nem kell vizsgáznom. Szerencsére ez nem csak nekem, hanem minden döntősnek sikerült, így mindannyian boldogan térhettünk haza. J

Gratulálunk a kimagasló eredményedhez, további sikereket kívánunk!

Készült: 2017. július 26.

2017. június 13-án került sor a Vízmű falai között a végzős geológiai technikus hallgatók szóbeli vizsgájára. A 14 főt számláló kis csapat kiválóan vette az akadályokat, s remek feleletekkel bűvölte el az vizsgabizottságot. A vizsga befejezése után rövid idővel már sor kerülhetett a bizonyítványok kiosztására is, amelyek mellé a legjobban teljesítő diákok jutalomkönyveket is kaptak.

Az „átadóünnepség” közben többször végignéztem a „kirepülő” technikusokon, valamint a már sok-sok éve együtt dolgozó vizsgabizottságon és furcsa, megfoghatatlan érzések kerítettek hatalmukba. „Ez az utolsó ilyen vizsga!”, „Vége egy közel 20 éves fejezetnek a Vízmű történetében!”, „Nincs már sehol ilyen képzés az országban!” – repkedtek a gondolatok a fejemben. És milyen igaz! A budapesti és a tatabányai geológiai technikus képzés megszűnése után már csak nálunk volt ilyen szak. Ezen felbuzdulva úgy gondoltam, hogy megérdemel ez a kifutó technikusi szak egy olyasféle „búcsúcikket” az iskola honlapján.

A ’90-es évek végén Török Árpád igazgató ötlete és kezdeményezése alapján indult el az első technikusi évfolyam (1998), amely megerősödését és egyben létrejöttét nagyban segítette a már pár éve (1995 óta) a Vízműben tanító Lisztes Tibor (aki addig számítástechnikát és földmérést oktatott). Tibor korábban a Mecseki Ércbányászati Vállalatnál (MÉV) dolgozott vállalati robbantás-vezetőként, s 1994-ben került el a Mecsek kies vidékéről. A bányászmúlt, a bányamérnöki végzettség, valamint a mély és gyakorlatias szaktudás szinte tálcán kínálkozott az új technikusi képzés tanóráihoz.

2002-ben Tibor mellé egy agilis és energikus hölgy érkezett Méhi Gabriella személyében, aki az akkori Kossuth Lajos Tudományegyetemen (ma Debreceni Egyetem) végzett geográfus szakon, és földrajz tanári diplomával is rendelkezett. A tanórák és az iskolai feladatok ellátása mellett Gabinak és Tibornak komoly szerepe volt a geológiai technikusi szak megerősítésében és országos elfogadtatásában: tanulmányi versenyek kiemelkedő eredményei, szakmai kirándulások és terepgyakorlatok tucatjai, iskolai szakestek, előadások és egyéb rendezvények dicsérik nevüket és munkásságukat. Nekik köszönhető az, hogy a Vízmű és az ott tanuló geológusok jól csengő névvé váltak az országos szakmai körökben, középiskolákban és felsőoktatási intézményekben.

Később Filó Péter is részt vett a technikusok oktatásában (pl. ásványtan), a földrajz tanórák lebonyolítása mellett. Az ő helyére érkezett 2012-ben Szenti Alexandra, aki a Szegedi Tudományegyetem geográfus szakán végzett, s ma is geológus/fluidum oktatás oszlopos tagja. Méhi Gabriella 2012-ben Barnuska jóvoltából miatt szülési szabadságra távozott (2014-ig), s helyét egy évig Ujhelyi Judit vette át. Judit helyére érkeztem jómagam 2013-ban, s azóta veszek részt a geológus/földrajz tanórák ellátásában. Az óraadó oktatók között ki kell még emelnem Németh Tamást is, aki a kőzettan órákat vitte a 2013/2014-es tanévben. Természetesen a teljesség kedvéért ne feledkezzünk meg a földmérő tanárokról (pl. Nagy János), a biztonságtechnikát (Dináné Rita) és a gépészetet (Kesjár Mátyás, Dávid István) oktató kollégákról sem, hisz nélkülük nem lett volna teljes a geológiai technikusi képzés.

A 2013/2014-es tanévtől a geológiai technikus képzés helyét a fluidumkitermelő technikus vette át, amelynek a geológia már csak egy kis eleme, s inkább a műszaki irányvonal a meghatározó. A fluidumosok képzésében már nem a mélyművelésű bányászat kapja a hangsúlyt, hanem a mélyfúrással kitermelhető cseppfolyós és gáz halmazállapotú ásványi nyersanyagok (pl. kőolaj, földgáz, termálvíz). De ez már egy másik cikk témája is lehetne!

A fenti összefoglaló után jogosan jelenhetjük ki, hogy a Vízmű történetének egy meghatározó szakasza ért most véget, de ha a másik oldalt nézzük, akkor valami új vette kezdetét! Kalandra fel!

Készült: 2017. június 07.

„A geológiát nem lehet az iskolapadban megtanulni, hanem ki kell menni terepre és majd ott!”. Ez a mondat sűrűn elhangzott az idei tanévben is a leendő geológiai technikusok szakmai óráin. A gyakorta emlegetett mondat a május 20-ai hétvégén értelmet nyert, hisz ekkor kelt útra az utolsó végzős technikusi évfolyam, hogy egy terepgyakorlat keretében bejárja a Novohrad-Nógrád Geopark látványos és szakmailag is tanulságos földtudományi értékeit.

A végzős technikus évfolyam 14 tanonca közül 10 részt tudott venni a szakmai kiránduláson, amely mindenképp dicséretesnek mondható. Ők voltak: Balkus Bence, Csiki Dorina, Duka Bence, Fábián Attila, Fekete Balázs, Képiró Richárd, Kovács Péter, Plentri Vivien, Tóth Gergő és Urbán Lucián. Az oktatói gárda részéről Szenti Alexandra és jómagam vettünk részt a terepgyakorlaton, kiegészülve Erdős Dániel térképező geológussal.

A szombat reggeli békéscsabai indulás után a három személyautóval gyorsan „felfalva” az előttünk álló kilométereket, délelőtt 10 óra magasságában már a Nógrád megyei kis zsákfaluban, Béren húztuk bakancsainkat. Az első megálló a településtől nyugatra fekvő Nagy-hegy volt, amelyet egy kellemes sétával értünk el. Itt olyan földtani látnivalót tekintettünk meg, amely hazánkban, sőt a világon is egyedülálló! Egy ma már nem működő kis kőfejtő (volt Holczer-féle bánya) olyan oszlopos elválású és ívesen hajlott andezit-testet tár fel, amely egy 15 millió évvel ezelőtti magma-benyomulás lassú kihűlésével jött létre. A Nagy-hegy kőzetanyaga a jégkorszakok hideg periódusaiban erősen aprózódott, amelyet egy hatalmas kőtenger bizonyít a hegy északi oldalában. Az „andezit-csúszda” feletti kilátópontról megszemlélve a tájat és visszasétálva járműveinkhez, hamarosan már Sámsonházán találtuk magunkat. A Vár-hegy déli oldalában található egykori kis kőfejtő ma már védett és egy rétegvulkáni szerkezetet tár fel. A középiskolai földrajzórákon a Fujit vagy az Etnát emlegetjük rétegvulkánként, de nekünk is voltak ám ilyenek, csak ma már nem működnek! A sámsonházi kőfejtő nyitott könyvként tárja fel a kb. 15 millió évvel ezelőtti (középső-miocén földtörténeti kor) vulkáni működés különféle vastagságú, anyagú (láva és robbanásos eredetű vulkáni törmelék) és színű rétegeit.

Sámsonháza után Kazár község felé vettük az irányt, ahol a település felett található, riolittufából álló eróziós felszínhez („bad land”) sétáltunk fel. Kb. 20 millió évvel ezelőtt hatalmas vulkánok ontották magukból a hamut és a törmeléket errefelé, irtózatos robbanások formájában. Az így keletkezett és kőzetté vált riolittufa elég laza ahhoz, hogy a növényzet nélküli domboldalakon a lefolyó csapadékvizek felárkolják, „holdbéli” tájhoz hasonlóvá változtassák azokat. A kazári túra után a szombati utolsó megállónk Kishartyán falucska mellett volt, ahol egy látványos homokkőfalat néztünk meg (Kőlyuk-oldal). Az egykoron cápáktól hemzsegő sekélytengerben lerakódott homokkőben a régmúlt emberei barlangokat vájtak, ahol elbújhattak az ellenségeik elől. Az egykori bújó- és remete-lakokhoz lépcsősoron lehet feljutni, ahonnan szép kilátás nyílik az alatta fekvő völgyre és a környékbeli dombokra is. A mozgalmas terepi napot Somoskőújfaluban fejeztük be, ahol a szállásunkon (Somosi Fogadó) elfogyasztott finom vacsora után kötetlen beszélgetésekre is sor kerülhetett.

Vasárnap reggel a rántotta elfogyasztása után ismét útra keltünk az előző napokhoz hasonló, már-már nyárias melegben, hogy a Salgótarján környéki földtani értékeket tovább kutassuk. Egy rövid megállót tettünk a Pintértelep szélén meredező hatalmas erőművi salakhegyeknél, majd a Szilvás-kő felé vettük az irányt. A hegy anyaga bazalt, amely egy 2-3 millió évvel ezelőtti vulkáni működés során jött létre. A bazalt egy mélyebben fekvő széntelepre ömlött ki, amelyet viszont a 20. században kibányásztak a hegy alól. Ennek az lett az eredménye, hogy a bányavágatok beomlása miatt a hegy gyakorlatilag „szétnyílt”, s az így létrejött hatalmas hasadékok ma a hegy tetején kereshetők fel. De nem csak a szenet, hanem a bazaltot is bányászták, amely hatására feltárultak azok a szép oszlopos elválású bazaltok, amelyet a Szilvás-kőt „bejáró” tanösvény is felfűz. A több mint két órás túra után a szakmai terepgyakorlatot Salgótarjánban, a Bányamúzeumban fejeztük be, ahol bányászsisakot öltve az egykori József-lejtősaknában tettünk egy rövid sétát.

Úgy gondolom, hogy egy rendkívül tanulságos és jól sikerült terepgyakorlaton vagyunk túl, amely szintén megerősít minket abban, hogy a geológiát nem lehet az iskolapadban megtanulni, hanem ki kell menni terepre. Ha a hegy nem megy a geológushoz (már pedig nem fog!), akkor a geológus megy a hegyhez és elkezdi kalapálni, hátha van benne valami érdekes…és általában van…!

Készült: 2017. július 13.

A Magyar Közút munkatársa, Szabó Hajnalka meghívására a Vízmű közlekedésépítő szakán tanuló 10. osztályos diákjai és érdeklődő leendő 9. osztályosok közös nyári gyakorlaton vettek részt. Ennek keretében ellátogattunk a Mezőberényi Kettős-Körös-hídhoz és a Dobozi Kettős-Körös-hídhoz.

Néhány szakmai érdekességet szeretnénk megosztani az olvasókkal, amit a hidakról megtudtunk:

A Mezőberényi Kettős-Körös-hidat 1904-ben helyezték forgalomba. Érdekes, hogy annak idején 100 évre tervezték a hidat, és bár kora immár meghaladja a 113 évet is, a matuzsálem még mindig jól szolgálja használóit. Annak ellenére is, hogy a hídnyilvántartási adatlap szerint megépítése óta semmilyen nagyobb felújításon nem esett át! Persze vannak korlátai, hiszen a híd felszerkezetének szélessége - ami 6,80 m -, és a híd üzemi teherbírása (12 tonna) miatt keresztmetszeti, magassági és súlykorlátozás van érvényben rajta.

A Dobozi Kettős-Körös-hidat 1982-ben helyezték forgalomba. Ugyan ez a híd csak 35 éves, technológiája túlhaladott, ezért az alakváltozások nyomon követésére folyamatos méréseket végeznek rajta. Vezetőnk, Hajni ismertette a hídszerkezet főbb műszaki paramétereit, a híd történetét. A Sarkadi Mérnökség munkatársainak közreműködésével a híd szekrénytartóit belülről is megtekintettük.  Nem is hittük volna, hogy az élővilág milyen mértékben hódítja vissza az épített környezetet: láttunk denevéreket, galambfiókákat és fecskéket. Mint megtudtuk, a „lakók” életciklusát a hídkarbantartás során is tiszteletben kell tartani.

Készült: 2017. május 26.

Volt egyszer egy verseny, amely arra volt hivatott, hogy 9. és 10. osztályos diákok összemérjék tudásukat, ismereteiket reálos, természettudományos területen. Pár év kihagyás után újraélesztettük ezt a hagyományt, a Vízmű Szabadkőművesei című versenyt, amelyet egy szerda rendeztünk a Vízmű dísztermében.

A belépő egy - előzetesen meghirdetett feltételeknek megfelelő - alkotás volt, amely lehetett a fullerén modellje, illetve egy minden részletében ehető, és „működő”- vagyis guruló autó is. Volt olyan csapat, amelyik mind a két feladatot megpróbálta kivitelezni, a jobban sikerült alkotás pontjai számítottak bele az eredményeikbe. Igényes, és finom művek születtek.

A feladatokról pár mondatban: először egy kísérletet kellett elvégezni ecettel, szódabikarbónával egy égő gyertya és főzőpohár segítségével, A lejátszódó reakció eredménye az, hogy elalszik a gyertya a keletkező szén-dioxid hatására. A csapatok nagy lelkesedéssel vágtak bele a megvalósításba, és voltak kétségbeesett, vicces próbálkozások az újragyújtásra, mire mindenkinek egyértelművé vált, hogy épp ez az, aminek történnie kell.  Voltak matematikai ismereteket is igénylő feladatok, például ki kellett számolni, hogy mennyi ideig tartózkodhat bizonyos számú ember egy helyiségben, amíg a szén-dioxid mennyisége az életet veszélyeztető mértékben felhalmozódik. Szervetlen kémia témakörben keresztrejtvények megfejtése, molekulamodellek alapján különböző anyagok meghatározása volt a feladat. Állatok felismerése, puzzle kirakása után tudósokat kellett felismerni a találmányok alapján, egy kisfilm megtekintését követően pedig memóriájukról adhattak számot a versenyzők. Olyan feladvány is volt, amelyben az érte a legtöbb pontot, ha minél kevesebb állításból sikerült meghatározni a megfejtést.

Rendkívül sok, összetett feladatot oldottak meg a csapatok, érdekes, vicces helyzetek is kialakultak. A verseny végén egy kis szünet után eredményt hirdettünk, értékes könyvek találtak gazdára, de a helyezést el nem érő csapatok sem távoztak üres kézzel, kaptak egy kis édességet és feledhetetlen élménnyel lettek gazdagabbak.

Készült: 2017. június 29.

Az iskolák népe számára van egy fontos esemény minden júniusban: a tanévzáró. A jeles nap ebben az évben is felvirradt diákjainkra, s a vízműsök - arcukon széles mosollyal - az udvar gesztenyefái alatt gyülekeztek, várva a nyári vakáció hivatalos bejelentését.
Nem is kellett sokat várniuk; a hagyományos köszöntő és vers után Schnider György igazgató úr a 2016-2017. tanévet bezártnak nyilvánította. Beszédében az igazgató úr méltatta a tanév eredményeit, és kiemelten foglalkozott a nyár veszélyeivel; óvatosságra intette a vakáció idejére szétszéledő vízműs tábort.

A tanulmányok, a közösségi munka, a sport terén szorgoskodó fiatalok népes serege ebben az évben is jutalomban részesült. Az ünnepség végén az igazgató úr ismertette az osztályok közötti verseny „junior” csoportjának végeredményét:

Az első három helyezett pénzjutalommal támogatott kirándulást nyert.
Az éves munka egyéni értékelésére már az osztálytermekben került sor, ahol az osztályfőnökök vonták meg a mérleget. A búcsút követően ki-ki a saját programja szerinti utat követve lépett tovább: volt, aki vizsgára sietett; volt, aki gyakorlatra készült; és volt, aki már pihenőre vonult.
A tanévzárón készült képeink megtekinthetők a KÉPTÁR-ban.

Készült: 2017. május 24.

A Magyar Út- és Vasútügyi Társaság ülésein rendszeresen találkozom a szakma rangos képviselőivel. Egy ilyen alkalommal ajánlotta föl iskolánknak Puchard Zoltán, a COLAS Hungária Kft. technológiai igazgatója, hogy a tananyag színesítéseképpen nézzük meg a kőtermék gyártást az egyik külszíni fejtésű bányájukban. Az egyeztetések során aztán felmerült, hogy az egyik legkülönlegesebb élményt nyújtó munkafolyamatot, a robbantást is megismerhetjük és megtekinthetjük. Az utazást így az útépítő, geológus és fluidumkitermelő szakos diákjaink részére szerveztem meg, hiszen az ő képzési profiljukhoz illeszkedik a téma.

Április 25-én négy órás utazást követően érkeztünk meg a cég tállyai andezitbányájába. Először egy munkavédelmi oktatáson kellett részt vennünk, illetve megismerhettük a cég történetét, tevékenységi körét és a robbantás elvi hátterét. Ezután két csoportot alkotva kísérőink bemutatták irigylésre méltó akkreditált laborjukat, valamint törőgépeiket és lerakóhelyeiket, ahol szemcseméret szerint vannak elkülönítve a többnyire útépítéshez használt alapanyagok.

A telephely bejárása után busszal közelítettük meg a bányaudvart. Itt kisebb sétát téve egy elkerített magaslati ponton foglaltuk el a helyünket, hogy megtekinthessük a „nagy bummot”, amiről előzőleg megtudtuk, hogy 51 fúrólyukba elhelyezett ANDO (ammónium-nitrát és dízelolaj elegye) töltet felrobbantásával valósul meg. Az egész napos várakozás izgalmát csak fokozta a jelzősziréna fel-felvijjogó hangja és a visszaszámlálás: „5… 4… 3… 2… 1… robbantás”. A milliszekundumnyi eltéréssel robbanó töltetek a lábunk alatt is megremegtették a földet, mintegy 75 ezer tonna kőzetet bontva le a bányaudvar pereméről. A felszálló porban még sokáig a zsigereinkben éreztük a vibrálást.

Hazaindulás előtt szabad program keretében eltöltöttünk egy órát Tállya községben. Újra felidéztük a nap legizgalmasabb perceit és azt a kellemes fogadtatást, amiben a bánya dolgozói részesítették kis csapatunkat. Köszönjük, hogy mind a diákok, mind a tanárok számára tanulságos, felejthetetlen programokkal vártak.

Készült: 2017. június 22.

Nem volt egy fél éve sem, amikor a helyi sajtó arról cikkezett, hogy egy finn középiskolából delegáció érkezett Békéscsabára azzal a céllal, hogy a hazai szakképzés elméletét és gyakorlatát tanulmányozza. Többek között a mi vizes műhelyünket is megtekintették, és bepillanthattak egy-egy gyakorlati óránkra is. Ennek az együttműködésnek a folytatásaként nemrégiben egy tanáruk, Maria Hasu kíséretében két finn diák - Tomas és Marcus – érkezett kollégiumunkba, hogy megkezdje szakmai gyakorlatát iskolánkban és az Alföldvíz Zrt.-nél.

A Vízműben egy hetet töltöttek a vizes műhelyben a 10. E osztály közreműködésével, két kolleganőm - Hrabovszki Edit és Martinák Judit - és jómagam koordinálásával. A cél az volt, hogy csináljunk közösen egy projektet megismerve közben az alapvető vizsgálati módszereket, amelyeket óráinkon szoktunk alkalmazni. A projekt neve: az Élővíz-csatorna felmérése. Ez a meder felvételével kezdődött, majd a csatorna vizének kémiai összetételét határozták meg a diákok titrálással és gyorstesztek segítségével, ezek után a csatorna több pontján biotikus index meghatározását végezték el, végül prezentációt kellett összeállítaniuk a kapott eredményekből.

 Örömmel láttuk, hogy a kezdeti nyelvi nehézségeken túljutva a tizedikes diákok egymással remekül együttműködve sikeresen alkalmazzák eddig megszerzett szakmai és nyelvi tudásukat. Több ilyen alkalom kellene, mert a diákok szárnyaltak, és nagyon élvezték ezeket a napokat. Beszéljenek helyettem az élménybeszámolóik és a képek.

 „Az apró nyelvi nehézségek ellenére remekül megértettük egymást. A csoportmunkák nagyszerű hangulatban zajlottak. A mi csoportunkkal Marcus volt már az első naptól. Nagyszerű embert ismertem meg a személyében. Csodálkozva néztem, hogy a kiadott feladatokat milyen pontossággal végzik el mindketten annak ellenére, hogy nem pontosan fedik egymást a szakjaink. Bármikor megismételném ezt a felejthetetlen hetet."

 „A finnekkel töltött egy hétben, ha nem is szereztem több tapasztalatot a szakmában, de annál inkább tágultak az ismereteim amiatt, hogy gyakorolhattam a kémiát, környezetvédelmet és biológiát angol nyelven is. Több angol szóval is megismerkedtem, több szakszó használatát és magát a társalgást is gyakorolhattam, és azt is, hogy hogyan értessem meg magam egy olyan személlyel, akinek ha nem is az anyanyelve az angol, de nálam sokkal jobban beszéli. Ez is olyasmi, amit nyilvánvalóan hasznosítani fogok mind a közeli és távoli jövőben is. Örültem, hogy együtt dolgozhattam velük, hálás vagyok az új ismeretekért és végül, hogy azt a tudást, amit tavaly a 2 hetes nyári gyakorlaton megszereztem, megerősíthettem azzal, hogy ismét részese lehettem azok elvégzésének.”

„A múlt hetet finn vendégeinkkel együtt a vizes tanműhelyben töltöttük. Kedden Martinák tanárnővel az Élővíz-csatorna mederfelvételével foglalkoztunk. Szerdán Szépné tanárnő segítségével a csatorna kémiai jellemzőivel ismerkedtünk. Csütörtökön Hrabovszki tanárnő kíséretében kivonultunk, hogy a biotikus index segítségével meghatározzuk a víz minőségét. Pénteken pedig közösen elkészítettük a hétről szóló PPT-ket.”

„Szerintem ez a hét nagyon jó volt, gyorsan el is telt. Megtudtunk sok mindent a finn szokásokról és a finn oktatásról. Ezek mellett olyan dolgokat is megtanultunk, amiket csak 11.-ben ismertünk volna meg. Ez alatt az 5 nap alatt mindenki képet kapott az angol tudásáról is.”

„Nekem nagyon tetszett a hét, mert szakmai gyakorlatokat csináltunk, a finnekkel megértettük egymást, sok mindent tudtam meg Finnországról és remélem, ők is sok mindent tudtak meg Magyarországról.”

„Én jól éreztem magam a héten. Voltak ugyan kisebb nyelvi nehézségek, de mindig megoldottuk őket, és jól kijöttünk a finnekkel. A feladatok is könnyűek voltak és gyorsan el lehetett végezni őket.”

„Marcus és Tomas nem voltak valami bőbeszédűek, mégis, amikor együtt kellett dolgoznunk, könnyen meg tudtuk érteni egymást. Jó móka volt.”

„Az ismerkedés nehezen indult, de végül jól megértettük egymást. Szerintem a hét nagyon jól sikerült, sok tapasztalatot szereztünk minden téren. Lehetne több ilyen hetet, napot szervezni, mert sokat tanul(hat)unk belőle, mind szakmailag, mind csapatépítés terén.”

„Nagyon tetszett a finn diákokkal töltött egy hét. Fontos szakmai ismereteket sajátíthattunk el és gyakorolhattunk. Nyelvtudásunkat élőben tesztelhettük. Sok mindent megtudtunk Finnországról. Szerintem emlékezetes marad ez a hét számunkra és számukra is.”

Készült: 2017. május 22.

„XXI. századi technológia a MÁV-nál” címmel szervezett nyílt napot a MÁV-csoport május 15-én szakgimnazisták és egyetemisták részére. A Magyar Vasúttörténeti Parkban zajló rendezvényen mi, a Vízmű tizenegyedikes közlekedésépítő szakos diákjai is részt vettünk Tóth-Nagy Terézia tanárnő kíséretében. 

A MÁV négy cégének munkatársai a vasút világának érdekességeit, újdonságait mutatták be azoknak a fiataloknak, akik szívesen helyezkednének el a MÁV-csoport valamely tagjánál, és szeretnének tájékozódni a társaság tevékenységéről.

Ezért az esemény fő célja a cégcsoport szolgáltatási láncának és a hozzá illeszkedő modern technológiáknak a bemutatása volt. A legjobban a MÁV sajtóközleménye foglalja össze, hogy milyen színes tematikájú volt a rendezvény, milyen sokféle kérdésre kaphattunk választ:

„Milyen lesz a jövő személyszállítása? Mit kell tudni a korszerű vasúti járművekről és a legújabb járműfejlesztési trendekről? Milyen a korszerű pályaépítési technológia? Mit jelent a pályafenntartás és a pályadiagnosztika a mindennapokban? Mit csinál egy biztosítóberendezési mérnök? Milyen a vasúti informatika, a távközlés és a villamosenergia-ellátás a XXI. században? Hogyan zajlik a forgalomirányítás?”

Míg mi a standok között sétálgatva felfedeztük a modern vasút világát, addig a színpadon az előadók 10 percenként váltották egymást, és igyekeztek hasznos, érdekes információkat adni az előbb felsorolt területekről, valamint ösztöndíjprogramjukról vagy a pályakezdő diplomásoknak szóló programjukról.

Nemcsak információkat gyűjtöttünk azonban ezen a napon, hanem élményeket is: sokan kipróbáltuk a mozdonyvezető szimulátort, a parkvasutat, megnéztük a nosztalgiavonatot, de a közeljövő vasúti kocsijait is. Hasznos és szórakoztató program volt!