Az idei évben igen szerencsésnek mondhatom magam. Pár héttel ezelőtt Subasicz tanárnő felkért - én pedig örömmel mondtam igent -, hogy párnavivő lányka legyek a szalagavatón.

Izgatottan vártam a rendezvényt. Kíváncsi voltam a tizenkettedikesek „nagy napjára”, mikor előkerülnek a frissen vasalt ingek és a hófehér mennyasszonyi ruhák. A főpróbán egy leheletnyi betekintést kaptam abból, hogy mennyire összetett és nehéz egy szalagavatót megszervezni. A tizenkettedikesek lelkesen és kitartóan készültek a műsorra.

Mint tegnap ígértük, a héten még jobban megismerhetitek az idei diákhéten induló stábokat. Most az inSIDE jelöltjével, Szöllősi Noellel készült interjúkat olvashatjátok. Jelszavuk akár ez is lehetne: „Ne ítélj a külső alapján!”

Szeretettel várjuk tanítványunk, diáktársunk gyógykezelésére szervezett jótékonysági előadásra, melyen fellép a Cella Hecc társulat, a Békés Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet fogvatartotti színjátszó köre.

Bemutatásra kerül Marth P. Ildikó Kukás Guru című bohózata

• Időpont: 2016. december 9. 15 óra
• Kapunyitás: 2016. december 9. 14 óra
• Helyszín: Békéscsabai SZC Vásárhelyi Pál Szakgimnáziuma és Kollégiuma, Békéscsaba, Deák utca 6.

Elővételben és a helyszínen belépőjegyek (1000 Ft) és támogatójegyek (saját döntés alapján) vásárolhatók. 

Adományokat az alábbi számlaszámra is szeretettel várunk: 10400061-86767183-48891008
A megjegyzés rovatba kérjük feltüntetni: Szklenár Péter

Elővételi helyszínek: hétköznap 8-16 óráig Békéscsabai SZC Vásárhelyi Pál tagiskolában, 16 órától a tagiskola kollégiumában (Gyulai út 9.)

Köszönettel a család nevében, a szervező a Békéscsabai SZC Vásárhelyi Pál Szakgimnáziuma és Kollégiuma

Nemrég a Csabagyöngye Kulturális Központban az 1956-os forradalom emlékére rendeztek egy kiállítást, melyen csak Békéscsabán tanuló diákok rajzai voltak közzétéve - köztük az enyém és osztálytársaimé. Nem ez volt az első kiállítás a témában, de szerintem ez volt a legjobb.

November 15-én a Vízmű közel 50 fős delegációja szakmai kiránduláson vett részt Százhalombattán, a Dunai Finomítóban. Az iskolánk és a közel 220 km-re lévő Duna-parti iparváros közötti távolságot 3 óra alatt „gyűrte le” buszunk. A finomító közelségét a buszban helyet foglaló diákság már megérkezésünk előtt észrevehette, a magas ipari építmények és a levegőben terjengő kőolajipari termékek szagának köszönhetően.

December 8-án a közösségi szolgálatunkat töltöttük az osztálytársammal, Leszkó Andreával (10. B) a megyei könyvtárban, a rendezvényteremben, ahol a szlovák irodalomról és kultúráról hallhatunk. Minden évben megrendezik ezt az irodalmi délutánt. Verseket szavalnak, beszélgetnek arról, ki hogyan éli meg szlovákságát hazánkban, illetve családjaikról is szó esik a rendezvényeken.
A találkozót szlovák nyelven éneklő gyerekek nyitották meg, később a Pilisből érkező szlovák költők folytatták verseik felolvasásával.

Ebben a tanévben már több szakmai tantárgyat tanulunk. Az egyik új tantárgy a hídépítés. Személy szerint engem nagyon érdekelnek a hidak; rendkívüli, csodálatos mesterműveknek tartom őket.

Az egyik órán a tanár úr különös házi feladatot adott: mindenki válasszon egy számára kedves hidat, azt jellemezze az órán tanult szempontok szerint, és "szakvéleményét" küldje el neki.

A hidak osztályozása során sok szempontot tanultunk, számtalan példát láttunk, így nem nagyon tudtam dönteni, mit is válasszak.

Az idei szalagavató az én életemben is nagy esemény volt, pedig én nem kaptam szalagot. A mi osztályunknak jutott a szerencse, hogy az est során a tizenkettedikeseknek elmondhassuk az ünnepi beszédet.

Magyartanárom segítségével eldöntöttük, hogy egy személyesebb hangvételű szöveget szánnánk erre az alkalomra. A végzősök többségét ugyanis nagyon jól ismerem, kapcsolatunk régtől fogva baráti. Rám esett a tisztesség, én készülhettem fel a nagy figyelemmel kísért szereplésre.

Az elvonuló ősz igencsak eseménydús hónap iskolánkban: ismerkedési estek, Garabonciás napok, tanulmányi kirándulások, Operakaland, Európa-nap a bíróságon, ünnepi műsorok, megemlékezések és még hosszan sorolhatnám tovább.