A Vízmű szombaton tartotta ballagását. Az ünnepelt tizenkettedikesek 9 órára voltak hivatalosak rendhagyó osztályfőnöki órájukra. A kicsengetés után kíváncsian keresgették meghívott szüleiket, a vendégeket. A hivatalos ünnepség - a tarisznyás sor elindulásával - 10 órakor vette kezdetét.
A virágoktól roskadozó ballagók menet közben újabb és újabb bokrétákkal gazdagodva haladtak kijelölt útjukon. Az épület ablakaiban fel-felbukkanó kedves arcok végül kiértek az udvarra, ahol az ünnepséget tartották.

Beléptünk az utolsó hónapba, a stábok már javában készülnek, és a diákok is el kezdtek érdeklődni a csapatok munkája iránt, ugyanis 2016. március 21-én reggel elstartolnak az idei Vásárhelyi-napok. De mik is ezek a Vásárhelyi-napok?

Sokan a Garabonciás napok előfutárának tartják, viszont nagyon sok szempontból nincs igazuk. Természetesen a diákigazgató-választás célja az, hogy az iskola megválassza azt a jelöltet és stábot, akik a Vízműt fogják képviselni a Garán, de igazából sokkal több dolog rejlik a diákhétben. Akár jelöltszemmel nézve is: míg a Garabonciáson több ezer ismeretlent kell meggyőznöd az alkalmasságodról, itt pár száz olyan diákot, akik ismernek, sőt akár a barátaid is. És pontosan ez adja az egyik különlegességét a diákhétnek, hiszen a barátaid ellen kell versengened. Persze, a diáknapoknak nem a verseny és a mindenképpen győzni akarás a legfontosabb motívuma.

Helyszín: Valahol Európában. Idő: Most. Adott két harmincas srác. Az egyik vándorol épp, a másik megérkezett. Az egyik keresgél, a másik már megtalálta. Két idegen. Mi a kapocs kettőjük között? Miért találkoznak épp itt, épp most? Mit tud adni egymásnak ez a két ember? Ha az egyik enni kér, a másik ad? Ha az egyik nem találja a szavakat, a másik adja a szájába? Mi a közös bennük? Otthont keresnek és szabadságot. Hol az otthon, mi a szabadság? A "Te" szerint pénz kell, jó lét, és bor. Az Én mást akar, többet. Hogyan érnek össze az álmok? Ki a kivándorló és ki a bevándorló? Hogyan kell élni, milyen nyelven kell beszélni itt és most, Európa közepén ahhoz, hogy biztonságban, szabadságban élni tudj?

A félévi értesítők kiosztása remek alkalom arra, hogy egy kicsit vissza, majd kicsit előre tekintsünk. Megkérdeztem hát a 12. E tanulóit, mit szólnak az első féléves eredményeikhez pár hónappal az érettségi vizsga előtt. A válaszokat külön papírlapon, névvel ellátva kértem. (Na még ilyet! Dolgozat ofő órán?!)

A 12. évfolyam diákjai elérkeztek a véghajrához. Vizsgalázban égnek, zajlanak az utolsó ,,felmondások”, próba érettségik, készülnek az utolsó beadandók. Hamarosan kezdődik az érettségi.

Van azonban valaki, aki itt a véghajrá idején még gyorsan beírta magát az iskola történelmébe. Tóth Lajos 12. E osztályos diákunk a Debrecenben megrendezett XIII. Közlekedésbiztonsági Kupa Országos Döntőjén az előkelő 3. helyen végzett.

Egy decemberi szerda reggelen a 14. A osztály terme szokatlan hangulatra ébredt. A második otthonunkban nem szólt a zene, a reggeli kávé illata nem érződött, és a leghihetetlenebb, amit el sem lehet képzelni a végzős „utas” osztályról, az a csend volt, ami a teremből áradt. A szokatlan változás oka, hogy a csapat éppen Győr felé, a Széchenyi István Egyetemre tartott.

Végül -- de nem utolsósorban -- következik névsorrendben a negyedik stáb és jelöltjük Vitális János (11. A). A La Fiesta tagjainak célja, hogy bemutassák a világ kulturális sokszínűségét, ezáltal szeretnék az iskolai életet és a programokat is sokszínűvé varázsolni.

-          Mit kell tudni a stábodról és rólad?

Személy szerint magamról sokat nem mesélnék: elég annyi, hogy Vitális János vagyok, 11. A-s tanuló. Viszont a stábom annál érdekesebb és sokszínűbb. Elsősöktől a végzősökig válogattunk olyan embereket, akikkel jóban vagyunk, és éreztünk bennük lehetőséget, hogy ideális stábtagok lennének. A témánk a karneválok bemutatása: megpróbáljuk a diákságot aktivizálni azon dolgok felé, amiket egyébként nem tesznek meg az életükben. Meg szeretnénk mutatni, hogy miért érdemes fiatalnak lenni; hogy miről szól egy igazi karnevál; és hogy milyen sokszínű a világ.

Közeleg a karácsony – Jézus Krisztus születésének ünnepe –, ami az egész keresztény világ számára a családi békesség, szeretet, adakozás és jóakarat szimbóluma. Mindnyájan alig várjuk már, hogy köszönthessük a hozzánk legközelebb állókat, és ajándék formájában vagy csak szavakkal kifejezzük, mennyire szeretjük őket, milyen sokat jelentenek nekünk.

Az ősz folyamán a csütörtök délutánonkénti emelt matematika órákon egy játékot kezdtük el játszani: aki a legtöbb jó ötlettel rukkol elő az órán, az jutalomban részesül. E játék során figyeltem fel Zsótér Emese 11. A osztályos tanulóra, hiszen a jutalom csokoládét minden alkalommal ő kapta. Emesével a Zrínyi Matematikaverseny után beszélgettem.

A neten böngésztem, és felfigyeltem egy érdekes témára: valaki azon értetlenkedett, hogyan lehetséges, hogy középiskolásoknak geológiát, geofizikát tanítanak? Békéscsabán ez mindenkinek világos: a geológusok középiskolája a Vízmű!
Kiskunfélegyházán ezt így eddig kevesebben tudták, de a múlt héten sokat javult a helyzet: lelkes hallgatóságnak tartott előadást iskolánk tanára, Veres Zsolt, aki civilben a Magyar Földtani Védegylet Egyesület titkára is.