Október 18-án vízműsök sokasága töltötte meg a vasútállomás nagy várótermét. Mindenki csinosan felöltözve, teli kíváncsisággal várta a berobogó vonatot. A várakozás sajnos egy kicsit hosszabbra nyúlt, mert a vonatunk majdnem fél órát késett. Ez azonban mit sem rontott a hangulatunkon. Az egyik kabinból jobban áradt a felszabadult nevetés, mint a másikból. Szerencsére az Erkel Színház nagyon közel van a Keleti pályaudvarhoz. Még tíz perc sétára sem volt szükség, és megpillantottuk a szépen felújított épületet. Az Erkel Színház egy igazi építészeti remek. Kívülről és belülről is gyönyörű. Hatalmas terek jellemzik, és a díszítés is nagyon szép.

Nem olyan régen kissé felkészületlenül ért minket péntek este egy telefon, amely szerint másnap, szombaton részt vehetünk egy ismerősök által szervezett bihari túrán. Rábólintottunk, miért ne, így szombat hajnalban már a kisbuszban ültünk, és robogtunk a határ felé. Útlevélre, melynek érvényessége már régen lejárt, szerencsére nem volt szükség, miután már Románia is EU-tag, így elegendő a személyi igazolványt felmutatni.

A Vásárhelyi Pál Szakközépiskola mindig nagy szeretettel várja a nyolcadik osztályosokat a nyílt napokra. Ebben az évben már volt, és még lesz is lehetőségük az érdeklődőknek, hogy bepillanthassanak az iskola falai között folyó munkába. Ilyenkor meggyőződhetnek saját szemükkel is arról, hogy milyen gazdag eszköz- és műszerkészlet áll az itt tanulók rendelkezésére. A nyílt napokon nemcsak az órákat tartó tanároknak, hanem a vendégeket kísérő diákoknak is nagy szerep jut. Milyen a nyílt nap diákszemmel? Erről kérdeztük az érettségi előtt álló Csizmadia Szonját.

Az elmúlt pénteken tanulmányi kiránduláson voltak a 2/14. E osztály környezetvédelem és vízügy szakos tanulói. A túrát Hankó András tanár úr szervezte az Alföldvíz Zrt. újkígyósi víztermelő telepére. Reggel nyolckor az iskola előtt gyülekeztünk az útra, ahová velünk tartott Szépné Fejér Dina tanárnő és Gugyela Norbert tanár úr is.

Nemrég a Dél-Tiszántúlon akadtak bokros teendőim: három településen sikeresen elintéztem dolgaimat, s már csak az utolsó faluba kellett eljutnom. Három útvonalon tehettem ezt meg. Ha nyugat felé kerülök, 35 km, ha keleti irányba fordulok, 32 km az út. Alig láthatóan szemembe ötlött a térképen egy rendkívül szerény színezéssel jelzett út: ez csupán 7 km. Próba, szerencse, ezt választom! Járgányomba pattantam, és uccu neki…

                Faludy György
Ezerkilencszázötvenhat, te csillag (részlet) 

Ezerkilencszázötvenhat, sem emlék,
sem múltam nem vagy, sem történelem,
de lényem egy kioperálhatatlan
darabja, testrész, ki jöttél velem
az irgalmatlan mindenségbe, hol a
Semmi vize zubog a híd alatt,
melynek nincs korlátja: — életemnek
te adtál értelmet, vad álmokat
éjjelre és kedvet a szenvedéshez…

Szeptember elején White Anikó tanárnő megkeresett azzal a hírrel, hogy a 16. Csabai Kolbászfesztiválon a Vízmű is képviseli magát két csapattal az „ifjúsági gyúró” versenyen, és megkérdezte, csatlakoznék-e a csapathoz. Nagyon örültem a kérésnek, és egyből igent mondtam.

Garabonciás után elkezdődött a szervezkedés. Szükségünk volt darálóra, kolbásztöltőre, vágódeszkára, késekre és fűszerekre. A kolbászfesztivált megelőző egyik nagyszünetben összegyűltünk és megbeszéltük, hogy ki, miből, mennyit tud hozni.

Az idén is közeleg a kolbászfesztivál Békéscsabán. Miért is jutott eszembe? Talán mert úgy tartom, hogy Békéscsaba életében a legsikeresebb és legnagyobb rendezvény. Ez egy igazi „CSABAIKUM”. Az iskolák vonatkozásában szerintem „CSABAIKUM” a Garabonciás Napok és maga a VÍZMŰ, vagyis az iskolánk is. Úgy látszik városunk életében őszre is szép számmal esnek fontos események. A minap voltam iskolánk hírét vinni a Délkelet-Alföld egyes részein, és egy kivétellel nagy szeretettel fogadtak (ahol nem, - ott senkit). A visszajelzések szerint igen jó a megítélésünk az általam bejárt térségben. Csak így tovább, kívánom magunknak. Ugyanezt kívánom a Garabonciás Napokon elért sikerünkhöz is, hiszen az idén iskolánk adta a diákpolgármestert. E kis nem szerénytelen kitérő után vissza az eredeti gondolathoz, a Csabai Kolbászhoz.

Mint arról már korábban is beszámoltunk különösen eredményes szerepléssel értek véget a 22. Garabonciás Napok a Vízműsök számára. Török Péter és stábja a Vízmusic elnyerte a jogot, hogy Peti legyen a diákpolgármester. Erről a legtöbben már biztosan értesültetek valamilyen formában, azt viszont jóval kevesebben tudjátok, hogy mennyi munkával járt ez a stábtagoknak, kampányfőnököknek és Petinek, a jelöltnek is. Megkérdeztem egy tanítványomat, Sajben Mihályt, aki stábtagként vett részt a Garán, hogy meséljen nekem egy kicsit arról, hogy milyen felelősséggel jár egy ilyen rendezvény lebonyolítása.

Kosztolányi Dezső: Októberi táj

Piros levéltől vérző venyigék.
A sárga csöndben lázas vallomások.
Szavak. Kiáltó, lángoló igék.