Gyerekkoromban (1950-60-as évek) sokat voltam nagyszüleimnél a tanyán. Akkoriban még nem volt áram, vezetékes víz-gáz, fürdőszoba,... stb. ( a számítógépről nem is beszélve). A tanyasi élet állattartásról, földművelésről és önellátásról szól. Már gyerekkorunkban belekóstoltunk ezekbe a munkákba. Etettük az állatokat, szedtük a gyümölcsöket, zöldségeket és minden mást, amit gyerekre rá lehet bízni. Természetesen játékra is volt bőven idő.
Az egész napos levegőnlét, jövés-menés, szaladgálás jó étvágyat hozott. Drága jó nagyanyám gáz híján sparhelten és a kemencében sütötte főzte a jobbnál jobb ételeket, azokból az anyagokból, ami a tanya körül megtermett.

Az ősz az érettségi találkozók ideje. Szorgalmasan járják is régi iskolájukat az öregvízműsök. Az elmúlt héten egy időben hét egykori osztály tagjai adtak randevút egymásnak a számukra fontos falak között.
Az előző tanév végét különös izgalommal vártam, mivel már tavasszal tudtam, hogy az idei nyár nagy részét - két hónapot - az USA-ban töltöm (Schenectady-ban) nővéreméknél. A nyaralásom azért volt ilyen hosszú, mert márciusban nővéremnek megszületett a kisfia - Kristóf -, akire a nyár folyamán vigyázni kellett, mivel Amerikában szülés után 3 hónappal vissza kell menni dolgozni. A babázás mellett azért sok más dologra is jutott idő. Hétvégenként általában kirándultunk, így nagyon sok érdekességet láttam, de gyakran jártunk teniszezni is délutánonként. Számomra érdekes, hogy Schenectady-ban sok ingyen használható sportpálya van, amiket rendszeresen karban is tartanak, és éppen ezért nagyon sokan sportolnak.
Szép reggel (egy új nap kezdete), na megint együtt utazunk, néhány ember (no meg én, na így má’ tömeg). Már fáradt arcok, meredt távolba nézés, (hahaha) persze mindezt azok teszik, akiknek valami csoda folytán ülőhely jutott :) Na mindegy, szóval utazunk, tülekedünk, támogatjuk egymást mi megfáradt utasok, jelzem: hétfő van! Picit kinyílt szememmel látom embertársaim mai felhozatalát.
Tavaly szeptemberben újra osztályfőnök lettem, most a változatosság kedvéért D-s osztályban. A több mint 30 diákból lassan új közösség formálódott. Közben mindenki tisztában volt vele, hogy az osztály összetétele - az év végi szakosodás következtében - meg fog változni a következő tanévre.
Vízmű! – hallatszott a lelkes kiáltás szeptember 29-én vasárnap a Garabonciás Napok nulladik napján a Csaba center előtt. Felemelő élmény volt látni, hogy mennyi vízműs diák sorakozott fel a jelölt, Török Péter mögött. Mindannyian örömmel énekelték a Vízmusic párt indulóját, miközben fáklyákkal vonultak a Csabagyöngye Kulturális Központ felé. Török Péter igazi szónokként ismertette programját a színpadon. A jelöltek beszédét a Punnany Massif zenekar koncertje követte.