Ez is az idén történt…

Geológus terepgyakorlat a Bakonyban
Az őszi és tavaszi szünet a geológusok számára már több éve rendszeresen 2-3 napos terepgyakorlattal kezdődik. Ezek a napok nem csupán kirándulások, hanem komoly szakmai munkát is jelentenek tanulónak, pedagógusnak egyaránt.
Mivel stratégiánk része, hogy bővítsük kapcsolatainkat működő cégekkel (bányavállalatokkal, nyersanyagkutató cégekkel, és nem utolsó sorban potenciális szálláshelyekkel), így mára már több „bejáratott” helyszínünk is van, amit rendszeresen felkeresünk ilyenkor.

Áprilisban láthatták a szerencsések az Ádámok és Évák Ünnepe színházi programjának díszelőadásán Az ember tragédiáját. Iskolánk tanulói csodálatos szerepléssel a legjobb előadás Ezüst díját nyerték el, csak a színitanodások előzték meg a mieinket. A szép siker után beszélgettem Burány Árpáddal, a felkészülést irányító segédrendezővel, valamint a szereplőkkel. 

Barátokkal, ismerősökkel, rokonokkal, kollégákkal és diákokkal telt meg a városházi díszterem azon a forró júliusi szombaton, amelyiken az anyakönyvvezető előtt kötötte össze életét a Vízmű két ifjú tanára. Bogdán Tamás és Gondi Melinda ünnepélyes keretek között mondta ki a boldogító igent, majd a városháza udvarán fogadta a tiszteletükre megjelent vendégek jókívánságait. Ezután a násznép néhány fotó kedvéért a Kossuth térre vonult. Itt a hosszas felvezetés után elröpített menyasszonyi csokor Juhász Julcsit találta meg. Aztán pedig kivilágos-kivirradtig…

Sok boldogságot kívánnak a vízműsök!

Diákjaink foglalkoznak környezetvédelmi munkákkal is. A következő írásban aktuális tevékenységükről számolok be.

A 10. E osztály tanulóinak érdeklődését felkeltette a TrendiZöld által meghirdetett "Legleleményesebb komposztkeret fotópályázat".  Az ezzel járó munkálatok az iskola vízügyi tanműhelyünkben zajlanak.

A költségek minimalizálása céljából a diákokkal kivágtunk néhány kisebb fát a kerítés mellől, amelyeket felhasználunk a komposztáló elkészítéséhez. Így sokkal természetközelibb, mintha lekezelt deszkákból kellene csak összeszegelni. A komposztáló gyártása még folyamatban van, sajnos a rossz idő nagyban hátráltatja a projekt befejezését.

Itt állok az ódon nagykapuban, amely még - várva a látogatókat - résnyire nyitva van. Jönnek is az érettségiző fiatalok és tanáraik reggel még nagyobb, később már kisebb csoportokban azon tanakodva, hogy mennyire szerencsés tételt húztak és milyen érdemjegyet kapnak majd ezért a teljesítményért. Az érettségi előtti izgalmak a vizsga utánra elcsendesülnek és baráti beszélgetéssé szelídülnek.

A kapu a tanévzárón várta utoljára tárva nyitva a diákokat és tanáraikat. Akkor ünnepélyesen elbúcsúztunk a tanévtől, mindenki átvehette az osztályfőnökétől a megérdemelt bizonyítványt, jutalmat, és sietett haza, hogy elfelejtse egy kis időre az iskolát. Néhány osztály izgatottan várta a tanévzáró végét, mert osztálykirándulásra indultak.

Jelen beszámoló szerzői a mai nap délelőttjén írásbeli szakmai vizsgán vettek részt. Osztálytársaikkal együtt gyöngyöző homlokkal serénykedtek azon, hogy sikeresen adjanak számot szakmai tudásukról. Közeli a nap, amikor vizsgáik befejeztével végzett útépítő technikusként elhagyják a Vízműt. Tanulmányaikat sokan folytatják majd a felsőoktatásban, a többiek ezen a nyáron megkezdik az igazi szakmai munkát. Az elmúlt évek tanulmányi munkája mellett vizsgaeredményeikben, tudásukban megmutatkozik a sok szakmai kirándulás élménye is. Az írás és a képek az utolsó ilyen üzemlátogatást idézik fel.

Februárban a szalagavatón elhangzott ünnepi beszédben még csak távoli próbatételként jelent meg az érettségi vizsga. Aztán teltek a hetek-hónapok, beköszöntött a tavasz. Május 5-én, a ballagáson már mindenki tudta, hogy elkerülhetetlenül közeledik a hétfő; két nap múlva „emberpróbáló”, érettséget bizonyító feladatsorok megoldása vár az érettségire jelentkezőkre.

   Igen, jól olvastad: arról a kisoroszlánról beszélek, aki a nyelvi háziverseny áprilisi eredményhirdetésekor új gazdára talált.
   Valahogy lemaradt a fotókról – szólni nem tudott -, pedig a díjkiosztás fontos szereplője volt.
   Amikor szervezni kezdtem az idei versenyt, belenéztem a régi feljegyzéseimbe. Én mindent elteszek, így tekintélyes papírhalmazt kutattam át. 2003-ban volt először nyelvi háziverseny, néhány évig még csoportos fordulókat is rendeztünk. Évente kb. 120-130 diák versenyzett, így azóta kb. ezer tanulónk oldotta meg az angol és német feladatsorokat.

Az őszi szabadkai városlátogatásról hazafelé még csak a terv született meg, hogy tavasszal is elindulunk valamerre. Így kis csapatunk ezúttal kelet felé vette az irányt: Nagyvárad, Körösrév úti céllal. Az időjárás is a kedvünkben járt, hiszen aznap tipikus kirándulóidő volt.

Akkor ismerkedtem meg a Vízművel, amikor az 1969. évet írták, és felvételizni jöttem ide. Felvettek, vízműs diák lettem, és szorgalmasan koptattam a Deák utcai padokat. Az iskola befejezését követően hosszú ideig másfelé sodort az élet, mígnem másfél éve ismét a Vízműbe kerültem, de most már tanárként.