Mi a játékelmélet? A játékelmélet a matematika egyik ága, mely azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy mi a racionális (ésszerű) viselkedés olyan helyzetekben, ahol minden résztvevő döntéseinek eredményét befolyásolja a többiek lehetséges választása, vagyis a játékelmélet a stratégiai problémák elmélete. A matematika, a közgazdaságtan, a szociológia, a pszichológia, a biológia és a számítástechnika a játékelmélet által legérintettebb tudományok. A mesterséges-intelligencia kutatás is felhasználja eredményeit. Állítólag a kubai rakétaválság idején Kennedy játékelméleti szakembert is alkalmazott, hogy az események kimenetelét meg tudja jósolni, és mindenki számára a legjobb döntést tudja hozni.

Igen, így, ebben a sorrendben. Mert Csarnai Attila (12. Df) előbb volt dobos mint földmérő. Már nyolc évesen kiválasztotta magának ezt a hangszert, hisz a zenében mindig az ütem, a tempó volt számára a legfontosabb. A Bartók Béla Zeneiskolában tanult zenélni, az ütőhangszeres vizsgákat és az alapvizsgát kiváló eredménnyel tette le. 2007 óta a Zeneiskola fúvószenekarának tagjaként már sok szabadtéri rendezvényen, karácsonyi koncerten, zenei táborozáson vett részt.

Látogatás a Geochem Kft. kőzetfizikai laboratóriumában

A geológus technikus szakképzést támogató műszer- és eszközpark két új mérőberendezés beszerzésével gyarapodott: egy ultrapiknométer és egy viszkoziméter került megvásárlásra. Ennek kapcsán kétnapos látogatásra indultam a Geochem Kft. laboratóriumába, amely Pécs tőszomszédságában, Kővágószőlősön található. A cég kőzetfizikai mérések elvégzésére, valamint mérőberendezések forgalmazására, illetve fejlesztésére specializálódott, elsősorban a földtan egyes szakterületeinek igényeit szem előtt tartva.

Péntekeken tartotta a Vízmű a „Ki a legÖKOsabb?” elnevezésű környezetvédelmi vetélkedő záró felvonásait. A rendezők kissé izgultak, hogy - a korán téliesre fordult időjárást leküzdve - a régió minden szegletéből jelentkező versenyzők el tudnak-e jutni Békéscsabára. Bár voltak hiányzók, - a játékosok többsége szerencsésen megérkezett, és izgalmas mérkőzésen bizonyította „ÖKOsságát”.

A karácsonyra, a téli vakációra készülődve a vízműsök és tanáraik több, a közelgő ünnepnek szentelt eseményt szerveztek; több írás is az ünnep jegyében fogant. A következőkben ezeket adjuk közre.

A szünet előtti utolsó órán a karácsonyról beszélgettünk. A 9. E-sek szaloncukrot majszolva mondták el gondolataikat az ünnepről. Mindegyikük számára az a legnagyobb öröm, hogy ilyenkor együtt van a család, meglátogatják egymást a ritkán találkozó rokonok, ismerősök.

 November 29-én a Vízműben minden az egészség és az egészséges életmód körül forgott. Már kora reggel gyönyörködhettünk azokban az ötletes és sokféle technikával elkészített egészséges életmódot hirdető plakátokban, amelyeket a 9. és 10. osztályos tanulók készítettek.
   A szünetekben az érdeklődők az egészséges táplálkozással, dohányzással, drogokkal, kapcsolatos teszteket tölthettek ki az aulában. Aki minden kérdésre jól felelt, müzli szeletet vagy almát kapott. A bátrabbak a műsorvezető, Váczi Vivien kérdéseire a mikrofonba mondták a jó megoldásokat. 

Próbálom felidézni magamban az ünnepet. De nem megy; elolvadt az első hó, minden szürke, munka van, hétköznap. Az osztálytermemet már feldíszítettük, és időnként az aula fenyőfájának illata is emlékeztet rá, hogy ideje van a készülődésnek. A saját kezűleg készített és megvásárolt ajándékok is várják a csomagolópapír-díszköntöst. Csak belül nem mozdul még semmi.

A 10. B-sek a szokottnál izgatottabban készültek a mai osztályfőnöki órára. Az ok a közeli múltban gyökerezik. Két hete volt, amikor az osztálynévsorból mindenki húzott egy nevet magának. A neki készített mikuláscsomag várható fogadtatása miatt volt a ma reggeli egészséges nyugtalanság.

Már tavaly is jó mókának bizonyult egymás megajándékozása; és én, az osztályfőnökük örömmel láttam, hogy ezek a kiskamaszok még mindig élvezettel hisznek egy pár percre a Mikulásban!

Próbálom felidézni magamban az ünnepet. De nem megy; elolvadt az első hó, minden szürke, munka van, hétköznap. Az osztálytermemet már feldíszítettük, és időnként az aula fenyőfájának illata is emlékeztet rá, hogy ideje van a készülődésnek. A saját kezűleg készített és megvásárolt ajándékok is várják a csomagolópapír-díszköntöst. Csak belül nem mozdul még semmi. Az adventi gyertya harmadik lángja is fellobbant, de még nincs meg a fény. Csönd van, nagy és mély. Talán ez az igazi várakozás.

A média közben eláraszt: szeretet ünnepe…, világvége…, pedagógus pályakép…módosuló ponthatárok…Bennem kételyek, szkepticizmus, némi cinizmus… kizárom a világot, befelé figyelek.

Régi karácsonyok fénye villan, illan. Az akkori ízeket felidézve vágyom a csodát. Semmi.

Vajon hányan éreznek hozzám hasonlóan? Hiába, az ünnepet nem lehet kierőszakolni. Az vagy van, vagy nincs.

Ennyire eltompultak az érzékszerveim, hogy semmi sem képes előhozni az ünnepet?

Aztán megszólal bennem egy régi Piramis szám: „Tél volt, hó esett, és jöttek az ünnepek…”

Egyszerre csak megtalálom az ÜNNEPET! Nem a csillogóan csábító kirakatokban, nem a fahéj illatú téren, nem a mézeskalács ízében. Ezek mind mégis kellékei a felismerésnek, hogy a szívemben él az ünnep.

Miért írom le mindezt? Talán azért, hogy ne ostorozzuk magunkat, ha nem árad belőlünk a szeretet, ha nem sül elég pirosra a bejgli, ha gyarló módon ajándékot várunk, miközben azt hangoztatjuk, hogy ez nem az ajándékozás ünnepe.

Ilyenek vagyunk! Elrontott és meghitt ünnepeinkkel. Aki 2012 évvel ezelőtt eljött hozzánk, pont ilyennek szeretett bennünket, hiszen Ő gyarlósága és hibája ellenére SZERETTE az EMBERT. Nem az emberiséget, hanem minden egyes embert: az árulót, a farizeust, a kételkedőt, a léhát, a bukottat, még a hitetlent is. Természetesen, nem lehetünk olyanok, mint Ő, de ha csak halvány pislákoló fényt adunk át magunkból, akkor kigyúl bennünk a karácsony melengető lángja.

{saudioplayer autostart}zene.mp3{/saudioplayer}

Az ember néha észre sem veszi azt, ami a szeme előtt van. Így történt ez velem is, amikor az ősz egyik napfényes délelőttjén az Élővíz-csatorna partján sétáltam. Nap mint nap járok itt, és még sose jutott eszembe, hogy lemenjek a vízhez.

Pedig egy teljesen másik világ tárul elénk. Ragyogó zöld víztükör, amelyen kacsák úszkálnak békésen, mit sem törődve a város zajával. Kíváncsian jönnek közelebb hozzám, a félelem minden jele nélkül fordítják felém színpompás fejüket. Bizonyára többször kaptak már a járókelőktől kiflicsücsköt vagy egyéb csemegét. A lombjukat hullajtó fák díszlete alatt csak egy-két horgász üldögél.