Értékes adományban részesült a Vízmű az elmúlt hónapban. Kozák István vegyész úr megajándékozta intézményünket egy általa kifejlesztett és szabadalmaztatott karbonátmérő műszerrel, így támogatva az iskolánkban folyó geológiai technikus képzést.

A mérőműszer kiválóan alkalmas oktatási, illetve demonstrációs célokra, mivel minimális oldószer használata mellett gyors és pontos mérések elvégzését teszi lehetővé.

Szeretem a legjobbak listáját nézegetni. Jó látni, hogy sok diáknak bérelt helye van itt, ők folyamatosan jó teljesítményt nyújtanak. A korábbi táblázatokat böngészve feltűnik, hogy néhányan most nem kerültek a legjobban közé. Örömmel olvastunk viszont új neveket a listán. A legnehezebb dolguk talán a kilencedikeseknek volt, akik az iskolaváltás nehézségeit leküzdve sikeresen szerepeltek és a legjobbak közé jutottak, őket külön is köszöntjük.
Gratulálunk az eredményekhez és reméljük, hogy a tanév végén még hosszabb listát közölhetünk. 

OTJ

A téli szünet első napjaiban az osztályom minden tagja kifejezetten örömét lelte abban, hogy nem kell korán kelnie, mivel ez a reggelek legnehezebb része.
Ekkor mindnyájan a pihenést és a barátokat soroltuk előre, nem az iskolát. Lassan a karácsony ideje is eljött. Az utcákat gyönyörűvé tették a házak ablakába kirakott fények és díszek. Mindenki vidáman és békésen ünnepelte a karácsonyt a családjával, és örültek a díszekkel elhalmozott fa alatt lévő ajándékoknak, melyeket a Jézuskától kaptak.

Évek óta visszatérő vendégek vagyunk Mozirjében, ebben a bájos szlovén kisvárosban, a Kamniki-Alpok hegyeivel körülvett Savinja folyó völgyében. Télen a síelés, nyáron pedig a kirándulások és a rafting hoz minket ide.

Szlovénia bővelkedik természeti szépségekben és kulturális emlékekben. A szlovén emberek rendkívüli módon óvják környezetüket és emellett nagyon barátságosak és vendégszeretők.

A turista minden évszakban talál itt magának programot, hisz Mozirjéből bármilyen irányba indulva csodálatos helyekre kirándulhat az ember. Megnézheti például a festői Nazarje Ferences kolostorát és gyönyörködhet a tájban, részt vehet kalandos erdei vagy hegyi  túrákon és megmártózhat a sebesen futó patakok hűsítő vizében.

A helyi nagy Tesco-ban kisbevásárlást tettem. Szokásom szerint azt a pénztári sort kerestem, ami a legütemesebben fogy. Jól választottam, de … amikor én következtem … a pénztárgép mögül Pintér Fruzsina 14. Dvü osztályos tanulónk köszönt rám. Meghökkenésemet mosollyal viszonozta a pitvarosi lány, és készséggel válaszolt feltörő kérdéseimre.

Mióta osztályfőnök vagyok, egész más szempontok uralják a tanári munkámat. Van egy kis csapat, akikért aggódom, törődhetek velük, akiknek a mindennapjai, a teljesítményük, az örömeik, bánatuk személyesebben érint, mint más diákoké, akiket tanítok. Ők az „enyémek”.

Tavaly decemberben kollégámmal, Bánszky Jánossal beszélgettünk túraélményeiről, Erdélyről és a táj szépségéről. Mivel ő és családja már rutinos túrázó, történeteivel felkeltette érdeklődésemet, ezért egy rövidebb túra reményében ellátogattunk Erdélybe, a Bihari-hegységbe. A közkedvelt aranyosi sípálya közvetlen közeléből indítottuk az utat. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, verőfényes napsütésben gyönyörködhettünk a hó födte tájban. Perei Árpád vezette csapatunkat, aki élménybeszámolóival és sok érdekes történettel szórakoztatott bennünket.

Ez a nap is eltelt, de valahogy nem olyan volt, mint a többi. A kollégisták - péntek lévén - már reggel összecsomagoltak, volt aki az iskolába is elhozta a hátizsákját. Az órák is gyorsabban teltek, a jobb jegyért folyó harc is befejeződött; a tanárok is többet foglalkoztak az elektronikus naplóval, s a délutánra koncentráltak.

A türelmetleneket a finom ebéd nem tudta marasztalni, útra keltek - hazafelé. Összeült a tantestület, és osztályozó értekezlet formájában pontot tett az első félév végére. A kép, - mint félévkor mindig - vegyes. Van csapat, ami sokat „érett” a júniushoz képest, és van, aki pont ellenkezőleg. A legkellemesebb, amikor érezzük, megérte vesződni egy gyerekkel, tantárggyal, anyaggal, feladattal. A kudarc viszont keserű, de ez még nem Mohács!

„Hát kérem szépen, először is: ez még nem végleges bizonyítvány - ez csak afféle lenyomat, amit ideiglenesen kiosztottak nekem. Hogy ma van a féléves bizonyítvány-nap, az nem jelent semmit. A többiek tényleg kikapták a bizonyítványt, de az enyémet föl kellett küldeni a minisztériumba, mivel tévedések derültek ki, amiket sürgősen orvosolni kell. Igen. Különben a bizonyítvány-ellenőrző és kiegészítő konferencia foglalkozni fog az esettel, tanfelügyelői középülésen. Az osztályfőnök úr, mikor ideadta nekem a bizonyítványt, beszédet tartott: kicsit zavarban volt, és tiszteltette a papát. Kérlek, kedves Bauer, mondta, légy szíves, közöld szüleiddel, miszerint sajnálatos tévedés történt bizonyítványoddal, hibás tételek csúsztak bele. A bélyeghatósági szabályrendelet szerint, sajnos, így is ki kell adni a bizonyítványt …  kedves Bauer, közöld a szülővel, miszerint ez csak olyan okirat, aminek az adatai nem jelentenek semmit. Kérd meg kedves szüleidet, ne haragudjanak ezért a tévedésért, az igazi bizonyítványt csakhamar kiállítjuk - egyelőre kéretem őket, hogy írják alá ezt, mert az összes iratokat átküldtük a rendőrségre, ahol a nyomozás miatt szükség van erre az aláírásra; de hangsúlyozd kérlek, hogy ez csak formaság. A főkapitány személyesen átírt a fiumei tengerészeti gimnáziumba, derítenék ki, hogy került bele a bizonyítványomba történelemből ez a... ez a... szám, ami ugyancsak egy közönséges szám, azt jelenti, hogy négyszer feleltem történelemből - de esetleges félreértésekre ad alkalmat. „

Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem

A beiratkozáskor a szülők tömeges igényt fogalmaztak meg: segítse az iskola az idegen nyelv tanulása terén a nyelvváltást azon tanulók esetében, akik kérésüket meg tudják indokolni. Sokan gondolták úgy, hogy az angollal ezen a szakterületen a jövőben jobban fognak boldogulni. De akadtak új hívei a németnek is. Az iskola vezetése megvitatta a kérdést és arra a döntésre jutott, hogy hozzájárul a nyelvváltáshoz.