Június utolsó napjaiban, a szakmai és érettségi vizsgák végeztével az embert szomorúság tölti el. Végzős diákjaink kirepülnek, mert a tanulmányi követelmények teljesítése után máshol más feladatok várnak rájuk. Az itt töltött négy (többnyire öt) év alatt egy nagy család tagjai lettek, a napi kapcsolat most megszűnik velük, de ez az élet rendje. A beiratkozás napján azonban a szomorúságot öröm váltja fel. Itt a következő évfolyam, idővel őket is úgy fogjuk szeretni, mint a most távozókat.
Pedagógusnap alkalmából újra elvarázsolt bennünket a 10. D osztály ünnepi műsorával.
Elámultunk Drimba Máté tánctudásán, aki inaktelki legényest mutatott be. Jót mulattunk Virág Enikő felolvasásán, ő Karinthy Frigyes A rossz tanuló felel című karcolatát adta elő. Megcsodáltuk többek között azokat az osztályképeket is, amelyeket a strandon tartott rendkívüli osztályfőnöki órán készítettek. Jó volt látni a teadélutánt felidéző mosolygós arcokat.
Meghatódtunk az osztály közös éneklésén és megettük a „jópofa” és finom muffint.
Köszönjük!
OTJ
Iskolánk első végzős évfolyama 1954-ben érettségizett. Azóta sok idő eltelt, és az érettségire vonatkozó szabályok is sokat változtak. A legjelentősebb átalakulás 2005-ben történt, amikor bevezették a kétszintű érettségit. Lehetőség van arra is, hogy az érettségi bizonyítvány megszerzése előtt, illetve ezt követően is vizsgázzanak a jelöltek egyes tantárgyakból. Tehát az érettségi vizsga már nem egyszeri és megismételhetetlen.
Februárban a szalagavatón elhangzott ünnepi beszédben még csak távoli próbatételként jelent meg az érettségi vizsga. Aztán teltek a hetek-hónapok, beköszöntött a tavasz. Május 5-én, a ballagáson már mindenki tudta, hogy elkerülhetetlenül közeledik a hétfő; két nap múlva „emberpróbáló”, érettséget bizonyító feladatsorok megoldása vár az érettségire jelentkezőkre.
Június 16-án szombaton izgatottan vártuk már azt a mondatot, hogy a „2011-2012-es tanévet lezárom!”. El is hangzott. Mindenki arcán mosoly ragyogott! Itt a nyár! A 10. A-nak viszont ez most egy kicsit többet jelentett, az erdélyi kirándulás kezdetét. Végre eljött az idő.
Hosszú volt az út, a Királyhágó után végül áttörtek buszaink a vadregényes szurdokon, és megérkeztünk a Jád-patak völgyébe. Gyönyörű hegyek, patak és a Lesu-tó fogadott minket. A völgyben rengeteg kedvesen integető és quadon száguldozó őslakossal találkoztunk.
A tanár szemszögéből:
Talán nem árulok el nagy titkot, hogy a mai világban a modern helyzet-meghatározó eszközök igen nagy szerepet töltenek be éltünkben, különösen a földmérők esetében. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a leendő földmérő technikusaink minél hamarabb megismerkedjenek ezzel a technológiával. Az eszközök az iskolában adottak, akárcsak a diákok lelkesedése, így minden együtt volt ahhoz, hogy a 10. Df osztály diákjai kicsit kimenjenek a „terepre”.
Itt állok az ódon nagykapuban, amely még - várva a látogatókat - résnyire nyitva van. Jönnek is az érettségiző fiatalok és tanáraik reggel még nagyobb, később már kisebb csoportokban azon tanakodva, hogy mennyire szerencsés tételt húztak és milyen érdemjegyet kapnak majd ezért a teljesítményért. Az érettségi előtti izgalmak a vizsga utánra elcsendesülnek és baráti beszélgetéssé szelídülnek.
A kapu a tanévzárón várta utoljára tárva nyitva a diákokat és tanáraikat. Akkor ünnepélyesen elbúcsúztunk a tanévtől, mindenki átvehette az osztályfőnökétől a megérdemelt bizonyítványt, jutalmat, és sietett haza, hogy elfelejtse egy kis időre az iskolát. Néhány osztály izgatottan várta a tanévzáró végét, mert osztálykirándulásra indultak.
Az idei évben rendezték meg a XVIII. Nemzetközi Építész Diákkonferenciát. Ezt a konferenciát évente rendezik meg a hazai és a környező országok építészetet oktató középiskolái részvételével. Mintegy 30 intézményből több mint 200-an vettünk részt a rendezvényen.
Éppen elrajtolt a Békéscsaba – Arad – Békéscsaba szupermaratoni futóverseny, mikor nekiláttam cikkem írásának. Az indulók között ott volt Botos Zsolt 11. B osztályos tanulónk is, akit szeretnék nektek bemutatni.
Az őszi szabadkai városlátogatásról hazafelé még csak a terv született meg, hogy tavasszal is elindulunk valamerre. Így kis csapatunk ezúttal kelet felé vette az irányt: Nagyvárad, Körösrév úti céllal. Az időjárás is a kedvünkben járt, hiszen aznap tipikus kirándulóidő volt.