Közhelynek számít, amikor azt mondjuk: jót tett a nyár, ennyi kellett, vagy ideje volt már feltöltődni.
De hogy is megy ez?
Talán csak annyi, hogy nem kell időre felébredni, elmélázhatunk egy-egy fagyizó teraszán vagy felkereshetjük a rég nem látott barátokat, és megszervezhetjük a várva – várt nyaralást.
Úgy érzem nekünk ez maradéktalanul sikerült.
Fiammal, Danival a Bükkben töltöttünk egy hetet. Ő már 3 éves kora óta nagy rajongója az erdei sétáknak, valamint az ősember-barlangoknak. Így az utóbbi évek kirándulásainak fontos része volt az istállóskői, illetve a Szeleta-barlang megtekintése.
Ilyenkor szeptember elején a diákok többsége azt mondja: kár, hogy vége a nyárnak, sajnos kezdődik az iskola. De közben azt gondolja: unalmas egész nap a képernyőt bámulni, a Balaton vize már úgyis hideg és különben sem kellemes esőben a parkban sétálni.
Ünnep volt ma a Vízműben, a forró nyári napok után a tanévnyitó ünnepélyen találkoztak ismét az egymást rég nem látott iskolatársak. Már jóval a 9 órai kezdés előtt megtelt az aula és az udvar vidám, mosolygós tinikkel. Nem volt nehéz felismerni a gólyákat, az ő arcukon látható volt némi izgalom, az elkövetkezendő ismeretlen napokat fürkésző zavart mosoly. Aztán Timár Tamás tanár úr rendezte a sorokat, és megkezdődött a hivatalos rész.
Pár éve olvastam először egy érdekes próbálkozásról, a sörkollektornak elnevezett napenergia begyűjtő berendezésről. Akkor csak elraktároztam, mint érdekességet, de azért mindig ott motoszkált a fejemben, mint házilagos barkácseszközökkel megvalósítható dolog.
Ez is az idén történt…
Valamikor július elején egy veszprémi barátom és kollégám kitalálta, hogy a nyár folyamán vendégül lát minket, szarvasi ismerősöket, egy Balaton körüli kiruccanásra. Nem mondhattunk nemet így augusztus első hétvégéjén elindultunk Veszprémbe. Péntek korán reggel indultunk, hogy elkerüljük a kánikulában való utazást, és keresztülvágtattunk a kicsiny országunk középső részén.
Barátokkal, ismerősökkel, rokonokkal, kollégákkal és diákokkal telt meg a városházi díszterem azon a forró júliusi szombaton, amelyiken az anyakönyvvezető előtt kötötte össze életét a Vízmű két ifjú tanára. Bogdán Tamás és Gondi Melinda ünnepélyes keretek között mondta ki a boldogító igent, majd a városháza udvarán fogadta a tiszteletükre megjelent vendégek jókívánságait. Ezután a násznép néhány fotó kedvéért a Kossuth térre vonult. Itt a hosszas felvezetés után elröpített menyasszonyi csokor Juhász Julcsit találta meg. Aztán pedig kivilágos-kivirradtig…