Vendégünk volt Sipiczky Frigyes tanár úr
Frici bácsi életének fontos helyszíne volt Hamburg, Budapest és Békéscsaba. Mesélne ezekről a városokról?
Hamburgban születtem 1929-ben, majd a háborús helyzet hatására 1942-ben szüleimmel és testvéremmel hazatelepültünk Békéscsabára. A német reáliskola után a helyi gimnáziumban folytattam tanulmányaimat. A legnagyobb problémát kezdetben az okozta, hogy nem tudtam magyarul, de a nyelv elsajátítása után dicsérettel végeztem el a gimnáziumot. Itt ébredt bennem vonzalom a természettudományok iránt.
Édesapám kívánságára a Budapesti Műszaki Egyetem Építész karára iratkoztam be, ahol 1954-ben végeztem. 2004-ben ugyanitt vehettem át az aranyoklevelet. Mi még a régi professzori gárdától tanulhattunk. Ma is büszke vagyok a néhai professzoromtól kapott jutalomkönyvekre. Német nyelvtudásomnak hasznát vettem az idegen nyelvű szakirodalom tanulmányozásánál, fordításánál.

A békéscsabai diákság tudja, hogy ha eljön az ősz, akkor eljön a Garabonciás Napok ideje. Csizmadia Szonja már kilencedikes korában tudta, hogy majdan harcolni szeretne a diákpolgármesteri címért. Megnyerte az iskolai megmérettetést, és meggyőzte a tanári kart, hogy méltó módon fogja képviselni a vízműsöket. Lássuk az események krónikáját.
Csütörtökön megtartotta idei első nyílt napját a Vásárhelyi Pál Szakközépiskola és Kollégium. Mind a vendégek, mind a vendéglátók nagy várakozással tekintettek a rendezvény elé. A nagyszámú érdeklődő jelenléte igazolta, hogy a Dél-Alföldön a Vízmű még mindig a legvonzóbb középiskolák egyike. Ezt megerősíti az is, hogy a vendégek jelentős része a megye határain túlról érkezett.
Júniusban néhány kollégánk nemcsak a tanévtől, hanem az iskolától is elköszönt. Volt, aki nyugdíjba vonult, néhányan más munkahelyet kerestek maguknak és sok kismama otthon nevelgeti saját csemetéjét. 
