Érettségi, technikusi vizsga, a diákok első nagy megmérettetései ezek. Az ekkor megtanult hatalmas mennyiségű anyag sem riasztja el a többséget attól, hogy a felsőoktatásban tanuljon tovább, egészen új kihívásoknak felelve meg ezzel. Mi, a geológus munkaközösség tagjai mindig örülünk, ha hallunk végzett diákjainkról, ha tudjuk, jól megy soruk, és azt tanulják, amit igazán szerettek volna. Mert emlékszem még tavalyról, amikor geológus technikusainkkal együtt nézegettem a felvi.hu-t, és velük együtt reméltem, hogy mindenkit a hőn áhított első helyre vesznek fel. Együtt izgultam velük a ponthatárok kihirdetésének napján, az egyre megjelenő „felvettek” bejegyzéseket szorgalmasan lájkoltam, és azóta is drukkolok nekik minden egyes nap, hogy sikeresen teljesítsenek. Egy cikk sajnos nem tudna a tavalyi évfolyam összes tanulójának előmeneteléről beszámolni, ezért csak egy kis csoportjukat kérdeztem arról, hogy haladnak egyetemi tanulmányaikkal. Mi az, amit szeretnek, ami könnyű, és mi az, ami nehéz nekik az egyetemi életben? Mit tudnak hasznosítani a Vízműben szerzett tudásukból?

-Pista! Hozzál egy pár szál deszkát, el kellene bélelni a főtét! Addig nem mehetünk be szállítani! Jóska, megvan a szkréper tüskéje, vagy az abléz megint rárobbantott? Lacika, ne lábatlankodjá’ itten, szedd a lábad, keríts egy pár jó fúrószárat, úgy egyötveneseket! Visszafele ölelj fel egy kapnit is! Nyomás!

Hamarosan itt a tavaszi szünet; azonban a Vízműben régi hagyomány, hogy a pihenés előtti néhány nap a tanulás mellett azzal telik, hogy néhány vállalkozó szellemű diák és a stábja összeméri különböző képességeit, például a kreativitását, szervezőkészségét a Vásárhelyi diáknapokon. A vetélkedés győztese képviselheti iskolánkat ősszel a Garabonciáson. Az elmúlt tanévben Puskely Gergő (11. B) és csapata bizonyult a legsikeresebbnek, az idén azonban át kell adnia valakinek a tavalyi sikerrel járó diákigazgatói címet. Az eltelt egy év tapasztalatairól kérdeztem Gergőt.

Több mint egy hónapja újságolta a kolleganőm, hogy Ádám fia nagyon odavan a kémiáért, és mindennap a Da Vinci Learning csatornán nézi az ilyen jellegű műsorokat. Egyre nagyobb igénye van erre, otthon is ki szeretné próbálni a látottakat - és egyre többször. Az Anyukája már kifogyott az ötletekből, így azzal a kéréssel fordult hozzám gyermekével, hogy mutassak valamit, amivel ezt a kíváncsiságot ki tudom elégíteni.

„Színház az egész világ” - mondja Shakespeare, a Vízmű vállalkozó szellemű diákjai és tanárai számára pedig színház az egész félév.

Minden tavaly kezdődött, amikor egy kis maroknyi csapattal, 17 fővel arra vállalkoztunk, hogy kihasználjuk a lehetőséget, összekötjük a kellemest a hasznossal, és megnézzük Pesten a Madách Színházban az érettségi tételhez is jól kapcsolódó és egyben nagy élménynek ígérkező Én, József Attila című musicalt. Nem csalódtunk.

Mottó: „Többet megtudsz másokról egy óra játék, mint egy év beszélgetés alatt.” (Platón)

Nagyon szeretem a könyvtári munkát. Magyar szakosként felemelő dolog, hogy könyvek között tölthetem az időt, de ennél is jobban élvezem a diákok társaságát. Az utóbbi hónapokban egyre többen jönnek be hozzám, egyre több a törzsvendég. És lassan-lassan a tankönyvet kölcsönzők számát meghaladja azokét, akik olvasnivalóért térnek be a könyvtárba vagy ügyeket intéznek az internet segítségével. Egyre többen tanulnak és várják itt a délutáni foglalkozásokat. Van, aki beszélgetni szeret… És van egy csapat, akik – amikor a szomszédos kémia terembe jönnek órára – beugranak társasjátékozni. J

Vagyis két kitűnő egy osztályban. Nem kell persze elszánt küzdelemre gondolni, hiszen két szimpatikus, segítőkész diákról van szó, akiknek a tudását az egész 10. D elismeri. Osztályfőnökként nagyon örülök neki, és büszke vagyok rá, hogy mindketten az én osztályom tanulói.

Bedő Tibor Dániel Elekről, Druga Richárd Orosházáról jött a Vízműbe kitűnő tanulmányi eredménnyel. Tudatos választás volt az övék, már akkor tudták, hogy csakis ide akarnak járni, hogy a választott szakmát nálunk kiválóan megtanulják: Dani fluidumkitermelő, Ricsi magasépítő. A technikusi végzettség megszerzése után szakirányban szeretnének továbbtanulni.

Hídépítés órán Novák Zoltán tanár úr ajánlotta, hogy mutassam be Békéscsaba hídjait. Örömmel vállaltam a feladatot. Projektem célja, hogy azok a vízműsök is megismerjék Békéscsaba hídjait, akik kollégistaként vagy bejárósként nem a megyeszékhelyen élnek. Bemutatóm elkészítése során magam is számos értékes információval lettem gazdagabb. Remélem, gyűjtésem sok olvasó tetszését elnyeri.

Ebben a hónapban került megrendezésre a városi teremlabdarúgó bajnokság. A helyszínnek, mint minden évben a városi sportcsarnok adott otthont. Már a negyedik éve, hogy testnevelő tanárként képviselem az iskolánk fiú focicsapatát, de eddigi pályafutásom alatt ehhez fogható örömben még nem volt részem.

A félév utolsó napját töltöttük az iskolapadban, az utolsó óra következett. Becsengettek, az osztályfőnökünket vártuk, mivel - irodalom óra formájában - vele végződött volna a napunk. Helyette azonban valaki más lépett be az órára, az igazgató úr személyesen. Mi, utasok nem illetődtünk meg annyira, mint az osztály másik fele, a magasépítők, hiszen minket tanít. Kérdőn és kíváncsian néztünk rá, mire elmondta nekünk, hogy most ő lesz a helyettesítő, és szívesen beszél az éppen következő témáról, Puskinról. Így is tett, aztán a folytatásban a tanár úr érdekes új témákba kezdett, elmesélte, ő hogyan került diákként a Vízműbe, hogyan szerette meg az iskolát, és magát a hídmérnöki szakmát. De az is kiderült, hogy legalább ennyire megfogta a tanári pálya gondolata, tudniillik nagyon szereti a gyerekeket is. Mivel a statikát kedvelte a legjobban, statikatanár lett. Az előadásból számomra az volt a legizgalmasabb, hogy az egyik egyetemi vizsgáján a Golden Gate híd volt a téma. Olyan érdekesen mesélt erről, hogy felkeltette az érdeklődésemet. Elhatároztam, utánanézek annak, hogyan épült a Golden Gate. Hát így!