Érettségi, technikusi vizsga, a diákok első nagy megmérettetései ezek. Az ekkor megtanult hatalmas mennyiségű anyag sem riasztja el a többséget attól, hogy a felsőoktatásban tanuljon tovább, egészen új kihívásoknak felelve meg ezzel. Mi, a geológus munkaközösség tagjai mindig örülünk, ha hallunk végzett diákjainkról, ha tudjuk, jól megy soruk, és azt tanulják, amit igazán szerettek volna. Mert emlékszem még tavalyról, amikor geológus technikusainkkal együtt nézegettem a felvi.hu-t, és velük együtt reméltem, hogy mindenkit a hőn áhított első helyre vesznek fel. Együtt izgultam velük a ponthatárok kihirdetésének napján, az egyre megjelenő „felvettek” bejegyzéseket szorgalmasan lájkoltam, és azóta is drukkolok nekik minden egyes nap, hogy sikeresen teljesítsenek. Egy cikk sajnos nem tudna a tavalyi évfolyam összes tanulójának előmeneteléről beszámolni, ezért csak egy kis csoportjukat kérdeztem arról, hogy haladnak egyetemi tanulmányaikkal. Mi az, amit szeretnek, ami könnyű, és mi az, ami nehéz nekik az egyetemi életben? Mit tudnak hasznosítani a Vízműben szerzett tudásukból?
-Pista! Hozzál egy pár szál deszkát, el kellene bélelni a főtét! Addig nem mehetünk be szállítani! Jóska, megvan a szkréper tüskéje, vagy az abléz megint rárobbantott? Lacika, ne lábatlankodjá’ itten, szedd a lábad, keríts egy pár jó fúrószárat, úgy egyötveneseket! Visszafele ölelj fel egy kapnit is! Nyomás!
Mottó: „Többet megtudsz másokról egy óra játék, mint egy év beszélgetés alatt.” (Platón)
Vagyis két kitűnő egy osztályban. Nem kell persze elszánt küzdelemre gondolni, hiszen két szimpatikus, segítőkész diákról van szó, akiknek a tudását az egész 10. D elismeri. Osztályfőnökként nagyon örülök neki, és büszke vagyok rá, hogy mindketten az én osztályom tanulói.
Hídépítés órán Novák Zoltán tanár úr ajánlotta, hogy mutassam be Békéscsaba hídjait. Örömmel vállaltam a feladatot. Projektem célja, hogy azok a vízműsök is megismerjék Békéscsaba hídjait, akik kollégistaként vagy bejárósként nem a megyeszékhelyen élnek. Bemutatóm elkészítése során magam is számos értékes információval lettem gazdagabb. Remélem, gyűjtésem sok olvasó tetszését elnyeri.
A félév utolsó napját töltöttük az iskolapadban, az utolsó óra következett. Becsengettek, az osztályfőnökünket vártuk, mivel - irodalom óra formájában - vele végződött volna a napunk. Helyette azonban valaki más lépett be az órára, az igazgató úr személyesen. Mi, utasok nem illetődtünk meg annyira, mint az osztály másik fele, a magasépítők, hiszen minket tanít. Kérdőn és kíváncsian néztünk rá, mire elmondta nekünk, hogy most ő lesz a helyettesítő, és szívesen beszél az éppen következő témáról, Puskinról. Így is tett, aztán a folytatásban a tanár úr érdekes új témákba kezdett, elmesélte, ő hogyan került diákként a Vízműbe, hogyan szerette meg az iskolát, és magát a hídmérnöki szakmát. De az is kiderült, hogy legalább ennyire megfogta a tanári pálya gondolata, tudniillik nagyon szereti a gyerekeket is. Mivel a statikát kedvelte a legjobban, statikatanár lett. Az előadásból számomra az volt a legizgalmasabb, hogy az egyik egyetemi vizsgáján a Golden Gate híd volt a téma. Olyan érdekesen mesélt erről, hogy felkeltette az érdeklődésemet. Elhatároztam, utánanézek annak, hogyan épült a Golden Gate. Hát így!