A Porta Speciosa Egyesület több mint 20 éves hagyományhoz híven idén is megrendezi, a XXII. Nemzetközi Építész Diákkonferenciát a hazai és határokon túli építőipari szakközépiskolák diákjai és tanárai részére.

Több mint egy évvel ezelőtt írt mesét Futóbolond lett a feleségem címmel a férjem. Az írásban megfogalmazott, 2015. évre kitűzött céljaimat sikeresen teljesítettem, sőt még talán túl is szárnyaltam eredeti elképzeléseimet, így elégedett vagyok. Ebben az évben is hasonlóan elszánt vagyok a futás terén. Ráadásul még nagyobb öröm számomra, hogy úgy tűnik, sikerült a kislányommal is megszerettetni ezt a csodás sportot.

Már ténylegesen csak pár nap, és elkezdődnek a 2016-os Vásárhelyi-napok. Én személyesen figyelem mindegyik stáb munkáját, és el kell ismerni, nagyon keményen dolgoznak azért, hogy az elmúlt évek legszínvonalasabb diákhetét hozzák létre, és hogy képességeiket és tudásukat felkészítsék a Garabonciás napokra. Természetesen mindenki az első helyért harcol, de így, hogy idén ilyen sok és felkészült stáb van, nagyon nehéz lesz elérni a hőn áhított diákigazgatói címet.

Állandó körforgás. A negyedik magasépítő osztályom. Az előző csapatom még az iskolában, túl az érettségin, a technikusi vizsgára készülnek. Az újak kilencedikesek. Ismerkedem Velük. Ők is ismerkednek Velem, egymással, az új iskolával és a választott szakmával. Párhuzamvonalzót rendelünk rajzórára, kis küszködés a damillal, hogy is kell felszerelni a táblára? Aztán csak sikerül. Első próbálkozások. Kinek jobban megy, kinek nehezebben.

Volt szerencsém iskolánkban három évvel ezelőtt AUTOCAD-et tanítani a technikusi évfolyamon. Az idei tanévben ismét ezzel a feladattal bíztak meg.
Vegyes emlékképeim vannak erről a közelmúltbéli eseményről, de az idén kellemes meglepetés ért. Ez pedig az a lelkesedéssel egybekötött kíváncsiság, amely a tantárgy iránt a tanulóktól jött. A diákok is átérzik e „számítógépes-szakrajz” fontosságát. A mai technikusi állásokban a számítógépes tudás feltétlenül kötelező, ez érződik tanulóimon. Itt, végzősként, az első két tanévben papíron tanultakat ötvözhetik egy korszerű tervező programmal.

Óra elején kiosztjuk a rajzot, amely megfelelő méretarányban tartalmazza azokat a méretezési adatokat, amelyek mindenképpen kellenek a rajz gépbe viteléhez.

A következő interjúalanyom -- a névsorban a G betűnél járva -- a Greekless stáb jelöltje, Szilasi László (10. B). A csapat célja az ókori Görögország megismertetése a vízműsök táborával, továbbá meg szeretnék mutatni, hogy mennyi mindent köszönhetünk az ókori görögöknek.

- Mit kell tudni a stábodról és rólad?

Szilasi László vagyok, a 10. B tanulója, tizenöt fős stábom neve a Greekless. A stábtagokat több osztályból válogattam össze, vannak köztük kilencedikesek, osztálytársak és a felsőbb évfolyamokból is. A mi témánk az ókori görög kultúrának a bemutatása: például a sportok, művészetek, tudományok és még ezeken felül számos kreatív, interaktív és érdekes dolgok. A célunk, hogy ezeket bemutassuk, hogy mindenki jól érezze magát, és hogy a programjainkon minél több embert tudjunk mozgósítani.

Ezernyolcszáznegyvennyolc! az égen
Egy új csillag, vérpiros sugára
Életszínt vet a betegségében
Meghalványult szabadság arcára.

A jelöltek interjúit ABC sorrendben jelentetjük meg, kezdjük is az Effekteammel és jelöltjükkel, Kelle Gergővel (10. E). A csapat szeretne rámutatni a mindennapok sokszínűségére és a bennük rejlő lehetőségekre, hiszen véleményük szerint manapság egyre többen élnek a virtuális világban, mintsem a való életben. Nézzük hát, mit kell tudni a 10. E diákigazgató-jelöltjéről.

Ebben a cikkben bemutatásra kerül a Kissfighters csapata és a nevükben is szereplő jelöltjük, Kiss Gábor (10. A). Gabi azért szeretné képviselni a Vízműt a Garán, mert alkalmasnak találja magát és stábját a megfelelően helytálló példa bemutatására. Valamint be szeretnék mutatni az összes diáknak, hogy érdemes harcolni, küzdeni mindenért, amit csak szeretnének elérni.

Van egy madár - több is, de ennek kifejezetten mostanában lehet hallani a hangját. A Vízmű környékén is gyakran felbukkan, sokszor nem is látjuk, csak azt vesszük észre, hogy a csatornából hullik valami.
Nos, a „tettes” nem más, mint a fekete rigó, amelyik épp táplálékot keres.
Szinte mindenütt találkozni vele: kertekben, parkokban, házak környékén. De ez nem volt mindig így. 30-40 évvel ezelőtt a madártani cikkek érdekességként írtak e madarak városi megjelenéséről, sőt megkülönböztettek erdei és városi fekete rigót. Az előbbi vad, nem várja be az embert, míg az utóbbit egészen meg lehet közelíteni, megszokta a nyüzsgést.