Az 1956-os forradalomra és szabadságharcra Cservenák Berill (12. B) novellájával emlékezünk.
Csend…
A kisfiú szomorúan turkált a rögtönzött ebédjében. A gyorsan összedobott krumplipaprikás sehogy sem ízlett neki. Túl sós volt és mégis íztelen. Vágyakozva lesett az ablak felé, és arra gondolt, hogy milyen jó lett volna ma is iskolába menni, és túrósbuktát enni a nagyszünetben. Ám a tanítás aznap rendkívüli okok miatt elmaradt, így Endrének otthon kellett maradnia az anyukájával.
- Egyed, ma csak ez van!
Az idei évben huszonhatodik alkalommal rendezte meg a Mályvád Teljesítménytúrát a Körösök Völgye Turista Egyesület augusztus 27-én. A túra 55 km, útvonala a Gyula -- Gyulavári -- Solymos -- Mályvádi Őstölgyes -- Sitka -- Városerdő -- Remete -- Szanazug -- Doboz -- Póstelek – Gyula
Kisgyermek korom óta a futball szerelmese vagyok. A mai napig űzöm a sportágat, nem bírok, illetve nem is akarok megszabadulni tőle. Imádom az aranycsapatot, Puskás hírét vinni külföldön, nézni a csodálatos góljait. Nagyapám, Laczó Pál mesélt sokat róla, sőt ő még személyesen is találkozhatott a legendával.
Vörös mezőben fehér sast ábrázol a lengyel címer, de vajon tudjuk-e, milyen szép legenda meséli el a keletkezését?
"Kedves 9. A osztály! Sok szeretettel meghívunk titeket a szeptember 22-én megrendezendő Ismerkedési estre. A biztonság kedvéért olyan ruhában jöjjetek, amit nem sajnáltok, ha VÉLETLENÜL koszos lesz!” Így kezdődött minden…
A kérdés két héttel az új tanév indulása után fogalmazódott meg bennem. Tényleg, az érettségi óta nem láttam a mindig nyüzsgő cserkeszőlői lányt, Erdősi Bernadettet! A választ a húga, Brigi (12. A osztály) adta meg: felvették a Műegyetemre, egyetemi polgár lett.
Szeptember 26-án és 27-én került sor az iskolában az idei szeptemberfeszt megrendezésére. Minden évben nagyon várják a vízműsök ezt a két napot, amit nem az iskolapadban ülve, hanem tanítás nélkül, különböző színes programokkal tölthetnek.
Újra gyerek voltam … … vagy legalábbis majdnem. (Egy pályakezdő mérnök csaknem gyerek még.) Egy időgépen repültem vissza a hetvenes évekbe. Az egyetem után egy évvel izgatottan léptem az emeleti 49-es terembe. Ott „lakott” a 3. A osztály, K. Tóth Gyuri bácsi csapata. Nem különösebben örültek nekem; a fél osztály érdemben ügyet sem vetett rám, a többiek őszinte kíváncsisággal várták: mi lesz?
A héten Tiszakécskén jártam. Búcsúzáskor vendéglátóm felsorolta, hogy mit kell még megnéznem. Egyebek mellett én a Tisza-partot választottam. Folyóparti gyerek vagyok, kitartóan próbáltam megközelíteni a vizet. Három ponton is próbálkoztam, végül sikerült.
A nyári szakmai gyakorlat folyamán érdekes előadást hallottak a földmérő szakos diákok