Ha már ide lyukadtunk ki, nézzük meg a vonatot! Mindketten kíváncsiak voltunk Európa leggyorsabb vonatára, a TGV-re. Megnéztük. Biztosan kényelmes, és csodás vele a száguldás, de kívülről úgy tűnt: ez is csak egy piszkos vonat.

Most pedig keressünk egy utazási irodát, amolyan turinformot, ahol eligazítanak a látnivalókat illetően. Kerestünk, kerestünk, de a GPS egyre messzebb terelgetett bennünket a várostól, átkerültünk a Rhone másik partjára …, de végül valóban egy turistaeligazító iroda előtt álltunk meg.

Régi szokás, hogy ünnepek közeledtével köszöntjük egymást. Ha nyomatékot is akarunk adni a dolognak, akkor elbaktatunk a postára, veszünk egy (tucat) képeslapot és elküldjük - rajta jókívánságainkkal.

Az első igazgatói évem akkor volt, amikor mai kilencedikeseink születtek. Decemberben azzal szembesültem, hogy a hagyományos módszerrel nem megyünk sokra.

Nagy a sürgés-forgás a 12. A életében. Pénteken szalagavató, így mind a négy osztály beindult. Már ősszel elkezdődtek az előkészületek. Hagyományaikhoz híven minden végzős meglepi a nagyérdeműt egy táncbemutatóval. Mindenki ritmusra mozog, még az is, aki ezt sosem tette. Ez olyan, mint egy beavatás, a felnőtté válás egyik próbája. A másik (valakinek életében először) az öltöny, kosztüm viselése.

Nem az üvegház, hanem az üveges terem, a 40-es. (Rossz, aki rosszra gondol.) Az átváltozás még az első félévben történt. Néhány hét elteltével kijelenthető, hogy a tapasztalatok jók.

Az üvegesben többnyire én tartok csoportbontásban angolórákat, ezért kértem, hogy a célnak jobban megfelelve rendezzük be az apró termet. Az asztalokat U-alakzatban rendezhettük el a táblával szemben. Ez sokat segít abban, hogy az angol szóbeli feladatokat párban is gyakorolhassák, de a jobb és bal oldalon ülő diákokkal egyaránt.

   2013. február 14-én harmadik alkalommal rendezte meg iskolánk diákönkormányzata a már hagyománnyá vált Retró napot. A nagyszünetben a régi időket idéző ruhába bújt diákok gyülekeztek az aulában, akik az iskola rádiósai által kevert zenékre táncra is perdültek. A rendezvény műsorvezetője, háziasszonya, Váczi Vivien 14. Df osztályos tanuló köszöntötte a jelmezes és nem jelmezes, ám annál jobb kedvű diákokat.

Az első szülői értekezlet előtt egy kis izgatottság fogott el, bár nem először voltam ilyen eseményen. Eddig azonban a szülők között, a padban ülve vettem azon részt, most meg nekem kellett a szülői értekezletet megtartani. A találkozót igyekeztem megtervezni, tudtam, hogy a szülői értekezletre is készülni kell. Talán még jobban is mint az órákra. Itt számtalan kérdés vár rám, és azokra a legkorrektebb választ kell adni. Azt is tudtam, hogy a hosszú szülői értekezletek sem jók, de a túl rövidek sem.

     A város ifjúsági és kulturális programjain mindig feltűnik egy - a vízműs diákok számára ismerős - arc: White Anikó tanárnő, aki önkéntesként vesz részt ezeken a rendezvényeken. Neki tettem fel néhány kérdést közösségi munkájával kapcsolatban.
- Honnan is jön ez a késztetés?
- Az emberek alapvetően közösségekben élnek, így amikor Békéscsabára költöztünk, az óvoda és iskola közössége segített, hogy beilleszkedjünk a város életébe, hiszen nekem és lányomnak nincsenek itt gyökereink. Számunkra akkoriban a legfontosabb a Békés Megyei Könyvtárban működő gyerekkönyvtár volt, ahol a hétvégéinket töltöttük és részt vettünk a különböző programokon. Itt jött létre a Zöld Csütörtök Természetvédő Társaság, majd hivatalosan egyesület, amelynek kezdetben elnöke is voltam. Szeretünk kirándulni és a szervezési képességeimet itt tudtam hasznosítani. Talán ez volt az első lépcsőfok a beilleszkedésbe, amely több mint 10 éve tart.

Osztálykirándulásra minden diák szívesen megy, főleg ha ez egy “ajándék” szabadnapon történik, amikor a többiek az iskolában esetleg éppen dolgozatot írnak. És ha a kirándulók még anyagi támogatásban is részesülnek, akkor tényleg elmondhatják: ajándék ez a nap.

Mondd, hogy π!

Szerda negyed három. Néhány vízműs, ahelyett, hogy úton lenne már hazafelé, a 31-es terem felé tart. Útközben még egy kávé az automatából, hosszú lesz még az elkövetkező másfél óra.

Ők a tizenegyedikes emelt matekos csapat. Szeptember óta kitartanak, mármint a jobbak. A kevésbé elszántak már bedobták a törölközőt. A gárda nagy részét a 11. B-sek alkotják. Rajtuk kívül a 11. E osztály egy képviselője és egy leányzó a Keményből színesíti a gárdát.

   A Csabagyöngye Kulturális Központ nyitóhetének keretében január 24-én megrendezésre került a SuLink 2, amiből persze a vízműs diákok sem maradhattak ki. Egész napos szórakoztató programok és vetélkedők várták Békéscsaba diákjait.

   Az egyik DÖK gyűlésen értesültem a SuLink 2-ről, hamar felfigyeltem rá, hiszen a helyszín az újjáépített Ifiház volt. Várakozásaimat felülmúlta az, amit láthattam: kijelenthetem, hogy sokszínű, korszerű, szép hely. És akkor szépen sorban, hogy mi is történt: