Már rég besötétedett. Az üzemanyagjelző mutatója erősen kúszott a nulla irányába. Visszafogottan nyomtam a gázpedált. "Meg kell állni, tankolás nélkül nem érek haza."

A fáradtságtól a szarvasi piros-sárga kúthoz kis híján a rossz oldalról hajtottam be. Aztán sikerült javítani, s megálltam a 95-ös kútoszlopnál.

A benzinkutas széles mosollyal üdvözölt: "Tanár úr! Pont jókor jött, éppen rendkívüli vízműs találkozót tartunk." Ezt csak álmodom? Ennyire nem lehetek fáradt! Megdörzsölöm a szemem, s valóban ismerős arcok bukkannak fel.

Az Operakaland keretein belül 2016. 10. 19-én utaztunk Budapestre, hogy megtekintsük Giacomo Puccini olasz nyelvű, Bohémélet című operáját az Erkel színházban.
A hetven fős vízműs diákokból álló csoport reggel 6. 50-kor már a vonatállomáson várakozott  indulásra készen.

Angolórán éppen Liverpoolról és Pécsről tanulunk, főképpen azon párhuzam kapcsán, hogy néhány éve (2008-ban, illetve 2010-ben) mindkettő viselte már az „Európa Kulturális Fővárosa” megtisztelő címet. Pécsről természetesen a nem ott élő, átlag magyar ember is remélhetőleg sokat tud, Liverpoolról már jóval kevesebbet. Így támadt az a gondolatom, hogy a könyvben leírt érdekességeken túl, az internet segítségével még jobban megismerjem ezt a sokoldalú angol várost!

Már a tavalyi tanév vége felé mondogatták az osztályomból páran, hogy jövőre szeretnének az ifjúsági kolbászkészítő versenyen részt venni. Először meglepett az ötlet, és arra gondoltam, múló szeszély.

Ahogy telt-múlt az idő, folyamatosan emlékeztettek a tervükre, láttam, hogy ez bizony komoly elhatározás a részükről. Utánajártam, beneveztem őket. Mivel egy felnőtt kísérőre is szükség volt, tanácstalan voltam, hiszen én ebben annyira nem vagyok járatos. Szerencsére az egyik szülő - egy régi kolbászkészítő család tagja - boldogan vállalta feladatot.

A Táliber Alapítvány új programsorozatot indított a városban „Közösségi terek éjszakája” címen. A rendezvények célja, hogy minél több ifjúsági közösségi teret ismertessenek meg a fiatalokkal, hogy minél többen tudjanak a rendszeresen színvonalas szórakoztatási lehetőségeket biztosító helyszínekről, közösségekről. Ennek a programsorozatnak legutóbbi állomása a reformátusok Bárka filmklubjában volt október 21-én 18 és 22 óra között. Csicsek Annamária tanárnő társaságában én is részt vettem az eseményen.

A szép időt látva, úgy döntöttünk, hogy megcsodáljuk az őszi Budapestet. Az időjárás végül a várakozásainktól elmaradt, de a színek mindenért kárpótoltak minket.

… , sőt bele is másztunk. Az egyik hétfői napon a 12. A és a 14. A osztálynak páratlan lehetősége adódott. Tóth-Nagy Terézia tanárnő és a Magyar Közút Nonprofit Zrt. szervezésében a Békés és Tarhos közötti Kettős-Körös híd hídszemléjének lehettünk tanúi.

Szabó Hajnalka a Magyar Közút hídmérnöke volt segítségünkre a szemlénél. Ismertetőt adott számunkra a híd sajátosságairól és tulajdonságairól. A hidat 1985-ben adták át a forgalomnak. Szabadszereléses technológiával készült.

Kedves ismerősök és ismeretlenek!
Segítséget szeretnénk kérni egy diáktársunk gyógyulásáért.
Péter lymphoid leukémiában szenved. Szeptember óta kórházban kezelik. Nagyban hozzájárulna gyógyulásához, ha családja körében lehetne, de csak akkor engedhetik haza a kezelések után, ha otthonában steril körülmények fogadják. Peti Szarvason él, egy helyi alapítvány kézbe vette az ügyét, de a sikerhez sok jó ember támogatására is szükség lenne.
Kérjük, ha van lehetőségük, támogassák a steril szoba létrehozását számára.
Az Emberöltő Alapítvány számlaszáma, ahová az utalásokat intézhetik:

K&H Bank Zrt.
10408131-49565153-55491086
A megjegyzésbe írják be: Szklenár Péter

Műanyag kupakok gyűjtésével is segíthetnek. Ezeket eljuttathatják a Békéscsabai Szakképzési Centrum Vásárhelyi Pál Szakgimnáziumába (ismert nevén Vízmű iskola, Békéscsaba Deák utca 6.), de aki Szarvason vagy környékén él, az elviheti az ottani Családsegítőbe is:
Szarvasi Család- és Gyermekjóléti Központ, Szarvas Kossuth u. 56-58.

Segítségüket köszönjük! A család nevében a Vízmű iskola közössége

Már régebben észrevettem, hogy osztálytársam, Bodorló Balázs (11. D) jól játszik a hangjával. Tavaly mesélte, hogy elkezdett egy szinkronszínész-tanfolyamot, amely nekem is felkeltette az érdeklődésemet, ezért kifaggattam a témáról.

Nem mindegy, megélni ’56-ot, vagy csak mesélni róla. Viszont az 1956-os forradalom és szabadságharc olyan dolog, ami egy magyar embert, és egy magyar fiatalt teljes mértékben meg tud érinteni. Az elnyomó hatalom ellen, ami többszörös túlerővel rendelkezik és sokkalta nagyobb tapasztalattal, mint egy tizen-, illetve huszonéves fiatal, fellázadni. Kimondani, és kimutatni mindent, ami fáj, és ami elbizonytalanítja az ifjúságot és egy egész nemzetet. Ez történt október 23-án, amikor az egyetemisták vezetésével egy egész nemzet lépett fel az elnyomók ellen.